Mármint az ellenzéki létre. Ahogy elnézem a szocikat, meg egyáltalán a bal-lib társulatot, csak sírnak és nem csinálnak semmit. Miért nem birtak eddig, de miért nem birnak akár most az utsó pillanatban (milliárdosaik segítségével) lapot alapítani, tévét inditani, ha mást nem internet alapu tévét? Egyáltalán kialakitani a közbeszéd olyan terét, ahol meg tudnak fél év-egy év mulva – szólalni? Miért nem érdekel ez senkit. Dumáltam ezzel-azzal, csak nézett rám mindegyik üveges szemmel, mi-van-haver? – fogalma nem volt miről hablatyoltam neki. Nem lesz Népszabi? Naésasztán. Nem lesz rádió-tévé – se ilyen se olyan – Naésaztán. Kb. így. Megáll az ész. Hogy egy demokráciában szokott lenni ilyen olyan ellenzék, – köztük baloldali – az nem az égből pottyant ajándék, azért meg kéne (kellett volna) dolgozni (előkészíteni) nem csak azon tökölni, hogy ki legyen a nem-létező miniszterelnök… 
A nyolc év alatt elkényelmesedtünk (én is, vazeg) meg az értelmiség nagy hányada. Jövőkép? Legfeljebb holnapig. Szervezeti formák? Komcsi marhaság. Hatalmi politizálás átalakulása ez év nyarán? Ugyanmá… Majd egy év irtam itten hogy "éljen az egypártrendszer". Akkor ez viccnek hatott. Ma is meg tudnám ismételni, de nincs kedvem viccelni. Lesz egy-két kis (5 százalékot suroló) párt – mint ellenzék? És azzal működni fog a demokrácia. Nem ragozom, nincs hozzá kanalam, szombat van, és a Saturday night fever (hazai változata) jobban vonz, 
szasztok.