A BKV sztrájkol. Hápersze van ott szakszervezeti tennivaló, követelés, kollektív szerződés, felháborodás stb. (Jutalmak, fizetések az egekben, simli a pincében, mutyi a köbön.) Egy részét már odaadta menedzsment, – tovább folyik a sztrájk, van miért. 

A haver azonban aszongya, hogy oké, ez így van, sztrájkoljanak csak, szívassák a jónépet (Pest gyalogosait) – de ha nem látod, hogy erre a bulira ráült a politika és már nem is fog róla leszállni, akkor vak vagy. A Fidesz Budapestért harcol: annál jobb, mennél jobban szívatják a várost, Mávosok, békávések, akárkik. A stratégia az, – folytatja a haver – hogy a „bűnös város” csak utálja minél jobban ezt a ballib vezetést, akkor tuti hogy ki fogják őket szavazni a francba, és a főváros is narancssárga lesz. 

Hümmögök, nem értem, a fél város elővette a kocsiját, tojik a sztrájkra. Haver folytatja. 

Budapest a koronaékszer, kétmilliós szavazótábort blokkban megnyerni nem semmi. Amortizálják, hogy úgy mondjam – idézi a haver a mondatot. Földalattival, parkolással, dugókkal, sztrájkokkal, amivel akarod: ez a budapesti csata. És amilyen hülyék a szocik, nem veszik észre, belefutnak a tőrökbe és veszítenek. (Más kérdés, hogy a gyalogos – aki izzad a Kőbányai úton – hiába szencségöl. Kit szidjon? Akárkit, – hangja nem ér fel a magosba. — mondja a haver. 

Én meg ekkora cinizmust nem tok elképzelni. 
Leintek egy taxit, (nagy a csomagom.) Mellettünk megáll egy Opel és sofőrje átszól a taxisnak: "áruló!".