Hogy miért olyan puha (soft on terrorism, – nem küldte Guantanamora a detroit-i terroristát), soft on banks (nem birta keresztül verni a bonuszok korlátozását és főképp nem birta átnyomni a pénzügyi rendszer átfogó reformját.) soft on Iran (első körben nem lőtt – fenyegetett, – hanem tárgyal velük…) Szóval: „lehet, hogy nem is tudja…” (megvalósítani, keresztülvinni, életbe átültetni) azokat nagyléptékű reformokat, melyeket kampánya során ígért. (A „lehet, hogy nem is tudja…” az FT címoldaláról való szallagcím (jan 15, kb. fordításban) A belső cikk megengedőbb, kritizál, de csak finoman (soft on Obama). Korábban a Nobel díjas Stighltz is ílyet szólt, (egy Bloomberg-interjuban), a Wall Street Journal keményebben lő: Obama egy cikkíró szerint inkább már "hanyatló csillag". (dec. 24.)

A kritikák apropója: egy éve van a Fehér Házban. Tetszési indexe esett. (65-ről 50 % körülire). Hiába sikerült (félig) átvinni az EÜ törvényt. Az öttusa többi versenyszámban gyengének látják. 

Csakhogy. Csakhogy az amortizálás nem így megy. A legfontosabb pont az Elnök agendáján a pénzügyi szféra, a bankvilág megreformálása volt. Na, innen indult a legmasszívabb támadás az Obama-reformok ellen. A bankvilág keméynen beszólt: „nem”: ne dumáljon bele senki hány milliót (milliárdot) költenek a bankok bonuszokra, (év végi jutalmakra: 145 milliárdot 2009-ben – a válság idején…); ne akarja senki feldarabolni az óriásbankokat (ez volt a terv), maradjon meg a „too big to fall” (túl nagy ahhoz, hogy engedjék bedőlni”) elve, vagyis, szabadon lehessen továbbra is kaszinózni, játszani a befektetők pénzével, ha gáz van, az állam kifizeti a cehhet. 

Szóval innen indult az ellentámadás. Most csak rá kell mutatni: a legfontosabbat – a válság tényleges megoldását – nem tudta keresztülvinni: a pénzügyi rendszer ugyanolyan, mint volt, hiába költött rá többezer milliárd dollárt. Hát lehet ilyet csinálni? A deficit iszonyatos, az adófizető évtizedekig törleszti majd ezt a balul sikerült reformprogramot – mondják (republikánus kritika, de már néhány demi is ezt szajkózza…). És jönnek a listával: És Afganisztán? És Irak? És Kína? – innen kezdve csak be kell tárazni a számszeríjat, meg lőni, – és fárasztani a pasit. 

Túlzom a dolgot. Egyelőre még nincs frontális támadás, – csak épp megkezdték bontani a szobrot… Washington a hard ball game-t szereti. És a játék megindult.

Erre a csúnya játékra Robert Reich hívta fel a figyelmet (FT, jan 13.) – hogy ti. a Wall Street átvette a hatalmat (legalábbis nagyon közel van ahhoz, hogy diktáljon az adminisztrációnak). Meg hogy ezt nem szabad engedni egy demokratikus kormánynak. De Reich azt is látja, hogy a zsozsó a high finance-nál van, és velük szemben játszani nem egyszerű. (a lobbistákra költött pénzük jócskán megugrott 2009-ben 344 millió dollárra: mindent az Elnök blokkolására… Különben is: akinél a pénz van… (Hm. Ez a közmondás itt most marhaság…, de egye fene.)

Ha Obamának sikerül áttörni ezen a blokkoláson – nyert. Ha nem, veszik a következő számszeríjat és lőnek tovább . Marhára drukkolok neki – ilyen elnök rég nem volt Amerikának. És remélem, sikerül kimásznia ebből a katyvaszból elnöki megbízatása félidejéig.