Az Európai Közp. Bank 1500 milliárdot adott a válság kezdete óta a nagybankoknak, nehogy bedőljenek. Ám azzal a kívánsággal, hogy majd ezt a tetemes dohányt továbbadják a reálszféra halállal kűzdő vállalatainak. (Ennek az összegnek kb. ötszörösét adta a Fed Amerika nagybankjainak, ugyanezzel az elvárással.) A bankok azonban nem nagyon állnak szóba a vállalatokkal, pláne nem középnagy cégekkel: hitel nincs, ne is kérjen. Vagyis a kapott pénzt nem adják tovább – sem kis részét, sem egyáltalán. 

Az amerikai és európai pénzügyi reform itt megtorpant. Miért nem müxik ez a megoldás? Hiszen a nagybankok 2009 végére már mindenütt nagy profittal dolgoztak. (Morgan Stanley, 3 és 5.8 mrd.dollár között, a Deutsche Bank 4-és 7.5 mrd euro között.).
A profitok tehát megjelentek, a bankok feltöltötték kötelező tartalékaikat – mégse indul be a hitelezés. És amíg nem indul be a hitelezés – mennek tönkre a cégek, nő a munkanélküliség. (EU átlag: 10%) Ami nagy baj, mert ha ezek a cégek bedőlnek, akkor a kelet-európai bedolgozók is senyvednek – hisz oda megy a mi exportunk. A nagybankokat mindez nem érdekli. Sem az, hogy mire kapták a pénzt, sem az, hogy milyen károkat okoznak a reálszférában.
Miért? 

A Die Zeit szerint (2010. jan. 14) egyszerűen csak a pénz beszél: nem éri meg vállalatokhoz kihelyezni a hiteleket. Illetve: a bankok azt nézik, hol van előnyösebb befektetési lehetőség. És a cégekbe tömni a pénzt nem hoz a kasszára (alacsony az alapkamat). Viszont ha pl. rézzel spekulálnak (fél év alatt 130%-ot ment fel az ára), vagy olajban utaznak, máris nagyobb a hozam. Mi a turóért szarozzanak a nyavalygó vállalatokkal, építő- vagy high-tech iparral? A befektetési és általános bankok a részvényeseiknek felelnek – a kormányok messze vannak – és a hozamnak jobban örülnek. Hogy a bankok feltöltését (korábban), a nekik adott (továbbutalásra szánt) pénzt, valamint a munkanélküliek segélyét, a társadalom egésze fizeti meg, az őket nem érdekli. 

Vagyis a fő ok: az alacsony amerikai kamatláb, valamint a nyersanyag piacon mutatkozó spekulációs lehetőség. És nemcsak réz meg olaj, de palladium (keresett ritkafém, autók környezetbarát kipuffogójához), meg az arany és platina (IT és luxusipar) árai is ugrottak – hülye aki nem használja ki. Majd ha ez lecseng, akkor talán adnak a helyi iparnak. 

De egyelőre a „financtőke” itt az úr (Horst Köhler, német államelnök kifejezését használom, ő hozta vissza ezt a fogalmat: mint korábbi IMF elnök, ért hozzá… Eredetileg: Hilferding híres könyvének címe volt.) És azt csinálnak a kapott pénzzel amit akarnak. (Egy év múlva kell csak elszámolniok – vagy akkor sem…) Amíg csak pénzügyi tranzakciók (befektetés tologatások) jobban megéri, mint a beruházó befektetés – rohadni fog az ipar, lassu lesz a kilábalás. Piaci racionalizmus.

Csúnya munka.