Szibériai sarkvidék. Hirhedt város. Lengyel József novellájában írta meg az egyik tábor történetét. A Norilszk II. "izolátor" volt, – oda még a kaját is ugy vitték a Cég szállítói, hogy a teherautó kilométerekre állt meg a tábortól, ledobta a zsákokat a hóba – és tüzés vissza, majd jöttek a rabok és vitték… Azt suttogták, hogy ebben a Norliszk II-ben lázadás tört ki, mire egy NKVD-s speciális alakulat érkezett, az egész tábort kinyírta, (őrökkel, parancsnokokkal egyetemben), ami maradt felgyújtotta. Az egykori tábor helyén csak egy domb maradt. Ott nőnek nyáron a sárga pipacsok… 

Józsi bácsi majd tíz évet húzott le a sarkvidéken, – Norliszk I-en, ahol csak mínusz 32 fok alatt nem kellett a bányába menni. Mindent tudott a GULAGról, – irodalmilag legalább olyan szinten, mint Szolzsenyicin. (1960-ben írta meg, akkor nem akarták közölni ezeket a dolgozatait: ő lett volna az első leleplező. Nem engedték. Féltek a Nagy Testvér-től. Megvárták Szolzsenyicint. (végül: megjelent: Igéző c. kötetbenm novellaként, 1962) Pedig Lengyel volt az első tanú…) 

De nem erről akarok írni, hanem arról, hogy a tíz év kényszermunkával a háta mögött ő sem tudta mit bányásznak: palladium akkor még nem mondott semmit, a rabszolgamunkán alapuló kitermelés amúgy se hozott sokat…
Norliszk – ma: a világ legdrágább nemesfémeinek bányái vannak arrafelé. Nikkelből a világ legnagyobb tartalékaival. Aranyból is dobogósak, de a platina és palladium kitermelésben világelsők. Ez utóbbi most lett divatos ritkafém (pl. autók katalizátorához nélkülözhetetlen.) Norilszk felértékelődött. „Kicsivel” arrébb, az Északi Jeges Tengerben olajat találtak. Mindene van a XXI. századhoz. (Persze élhetetlen körülményekben…)

Csak azért jutott eszembe, mert emlegetik, hogy olcsó olaj miatt az Putyin-birodalom ismét bajban van. Ráadásul még földgázkitermelésben is Amerika vette át a vezetést. (Tartalékokban persze az oroszok vezetnek…) Olaj helyett van palládium (irídium, platina stb.): tavaly nyitották meg Moszkvában a palladium/platina határidős kereskedések piacát. Szóval: "van másik", mondanám, ha épp ritka (drága) nyersanyagot kell eladni. (A nyersanyag árak az égbe szöktek – réztől kezdve cinken át a ritkafémekig minden. Ami – mellesleg mutatja a válság végének közeledtét…)

A palladium, meg Norilszk itt most csak metafórikusan szerepel: arról, hogy a ruszki gazdaság bedőléséről szóló jóslatok mennyire nem stimmelnek, – olyan tartalékaik vannak, amit a Nyugat el sem tud képzelni. Mint ahogy azt sem értik, hogy mükszik az orosz gazdaság. Az viszont tény, hogy kb. két év óta – mióta a világpiac felértékelte ezt a régiót – a „bojárok” között élethalál harc alakult ki e sarkvidéki zónák monopóliumáért. Oleg Deripaska (az alumínium bojár) látszik győzni (egyébként a világ kilencedik leggazdagabb embere. Forbes szerint.). Miközben egymás hajában vannak, – Oroszországnak pénz kell: nem fogok csodálkozni, ha valamelyik félnek a fejére ütnek, vagy hogy az állam (Putyin) belecsap a lecsóba, (Der Spiegel Online, 2009. június. 8), – mert megy ám itt a szétlopkodás.

Fellengzősen azt mondanám, hogy Norilszk szelleme visszaüt. De nem mondom, mert hogy mi van ott, az örök jég birodalmában, azt én sem tudom-értem. Hagyom is a francba az egészet.

A palladium apropóján inkább Lengyel Józsefre emlékezem, akit – fura módon – csöndben elfelejtett a magyar irodalmi emlékezet.