Itt csak az él meg, aki komolyan veszi. Mert a teremben max. 14 fok van (kinn: mínusz 10 – spórolnak.). Igaz, edzés közben felmegy 16 fokra is, meg az ember kimelegszik, de akkor is. Van vagy 30 lőállások léghez. (Légpisztoj, légpuska). Ma csak hatan (nyolcan) vagyunk. Puskások nem jöttek, – pedig nekik vastag lövő-kezeslábasuk van. – valami spéci anyagból, az rögzíti a puskát a vállhoz-mellhez, hogy ne rezdüljön a kezükben…) Szóval hideg van. Csak annak való ez, aki komolyan veszi. (Hápersze: fényezem magam…) 

Mellettem egy pisztolyos dolgozik. Bajnok. Volt már világkupa győztes, meg második helyezett is, igaz, ő olyan jó harmincas. Kettővel arrébb egy tini csaj gyúr, halál nyugiban eregeti a tízeseket. Azt mondja az edző, hogy a magyar bajnokságon hazavágta a felnőtt női mezőnyt. Igaz, az tavaly volt. (Akkor még csak 15 éves volt…) Bődületes tehetség. Persze nagy krekk (i.e: nagy a pofája) – akit favoritként még nem aláztak be nagy versenyen, az mind ilyen. Nehéz vele – panaszkodik az edző. De lenyeli, mert a csaj hozzá a plecsniket. És az az igazság hogy keményen dolgozik. Egy ilyen edzés kb. 300 lövést jelent, ami testvérek között is három óra. (Ha nem négy) Namost, addig tartsd a kezed kinyújtva, (a fegyver 1050 gr.) koncentrálj minden lövésre, korrigálj, tartsd a szád stb.  

(Lábjegyz.:: A pálya 10 méteres, a lőlapon a tízes kör átmérője (amibe bele kell találni – 12 milliméter. A 9-es kör 22 mm. – abba találj bele tíz méterről – látni is alig lehet. Hm, nekem. És ha „csak” kilencest eresztessz meg, az már egy pont minuszt jelent. Világverseny 60 lövés és 600 körös versenyzőből – vagyis csak 10-est lőnek - van van három-négy… Aztán egy un. finale futamban, jön még tíz lövés (szétlövés) – ott véreznek el a 600aspl, azt a feszültséget csak a vasmanusok (vascsajok) birják. De ezek bírják. Vagyis nem magamról dumálok, én kuksolok valahol a 160-170 kör környékén, ritkán,180 felett  (20 lövésből) de többnyire örülök ha nem lövök fehéret. (A lőlap 7-10-es körei feketék, a többi 6-1-ig) fehér. Oda lőnek a bénák. , ja és mint amatőr, nyolcvan vagy száz után pakolok, tűzök haza.) 

Kettővel arrébb egy sűrű kis ember, mint a gép, lő, letesz, – megnézi a táblát – felemel, lő. Ötven lövés után ül csak le. Nem piskóta. Igaz, baseball sapija is van, (minek? Nem tom. Kabala. Van.) Ő a surranópályán szokott befutni bajokságokon. Engem valahogy megtűrnek, talán mert – amatőrben – vagy öt éve – nyertem egy OB-t (országos bajnokságot). Vagy mert irogatok, ki tudja. Szóval nem fikáznak, ha bénázok. Elvagyunk.

A páylán – egyébként –  jókat lehet röhögni. Ha néha egyszerre hagyják abba a kavarást, repkednek a benyögések meg a sztorik. Rémes poénok is jönnek-mennek, nem írom ide őket. (Egyet mégis: „csodanő” is lejár, – jó lövő, amúgy -  az egyik srác eleresztett egy beszólást, hogy ő ezt a nőt mennyire, meg hogyan… A csodanő meghallotta, odament a kölökhöz és aszonta: „oké, rendben, de aztán kemény munka legyen ám…” Nagy kuss lett belőle… (De lehet hogy ez csak városi legenda. 

A kiscsajt távolról csodálják, (irigylik). Mit mondjak, – én is. Hogy a túróba van ez? Az egyik ember kinyomja a lelkét, hülyére trenál, – semmi, a másik meg séróból rekordokat lő. A tehetség – igazságtalan eloszlásban. A szorgalom csak járulékos kellék. Vagyis nem úgy van,a hogy a nagykönyvben írják. 

A mellettem álló bajnok fazon fülvédőben dolgozik. A légpisztoly épp hogy csattan, nem szól nagyot, ám a koncentrálást az is zavarja, ha a mellette lövő pont akkor csettint, amikor ő épp nyomná… Spéci fülvédő: csak a lövés hangfrekvenciát szűri ki – nem lehet benne hallani – viszont beszélgetni lehet, a beszéd frekvencia átmegy rajta, hogy a túróba? 

Csodálom őket. Ezek már mindent tudnak. Az edző csak pár szóval magyaráz a lőlap lyukait elemezve. Aztán csönd. És gyúrnak tovább. 

Kint már sötét van. Le is lépek. De hát én csak egy amatőr vagyok, nekem lehet.