A Prince-ügy nagyot durrant. Sok volt már hasonló, de ez most, valamiért más. Phoebe Prince Írországból érkezett Massachusettes kisvárosába (South Hadley-be) tanulni – tizenhárom évesen. Csinos, életvidám kamaszlány. A felsős focicsapatból egy menő srác pár hétig randizott is vele. Nem kellett volna.

Mert a Szemét Csajok (Mean Girls) nevű társulat nekiesett Phoebe-nek: rángatták, ellopták a könyvét, táskáját rugdosták a folyosón, repedtsarkunak csúfolták, lekurvázták. A suliba jó bulinak számított Phoebe-t csesztetni. A kislány magában sírdogált, – kinek mondja el? Árulkodjon? Tanár – vak, nem lát. Haverja nincs. Szülei messzi. Felakasztotta magát. Halála után a Szemét Csajok még élcelődtek egy sort a rovására a Facebook-on. 

Hihetetlen. (Habár a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni…Tudjuk. De ennyire?)

Az iskola előbb hárított és bezárkózott: ha valaki hibázott az csak Phoebe lehetett – mondta az igazgató, – nem illeszkedett be – ő jött kivülről (külföldről) neki kellett volna belesimulnia a gyerektársadalomba. (Elkenés beindult, vádaskodás – ismerjük.) Aztán a felháborodás hatására jöttek a keményebb rendőrök, a suliban adták alább is. Kisült, hogy egy egész galeri szállt rá a kiscsajra, tanárok is tudtak róla. Titkos beszédtéma volt. De mit tehettek volna? Diákcsíny…
A kerületi ügyész most törvényeket hozat a „terrorizálás” „molesztálás” ellen, drákói rendeletek. Meg minden.
Ennyi. Jogilag. Amúgy a felháborodás dagad: a New York Times-től a Boston Globon át a Financial Times-ig bogarásszák a tragédiát – bulvár- és tudományos szinten egyaránt. Persze a többség  tanácstalan. 

Csak azért mesélem ezt a rémséget, mert délutánonként – talán hetente kétszer is – van ilyen/olyan high school sztori, ahol három négy csaj összefog egy negyedik ellen és zrikálják, kiközösítik. Mert ez olyan jó dramaturgia meg buli. A téma nem a rossz-emberektől került Phoebe Prince osztályába: médiatermék, meg a pubertásban már úgyse lehet beleszólni a gyerekek életébe (mondják ott…- vagy valahogy így.
És meg lehet oldani rendőri (törvényi) eszközökkel, hogy holnap ne legyen vmi hasonló? De ha nem lehet, mit kellene csinálni. Isten az apán, tanácstalan vagyok, – mert az ilyen tipusu történetek pillanatokon belül hozzánk is meg fognak érkezni. És éppoly tanácstalanok leszünk, mint az ottani okosok. Csak ne legyen igazam.