Nincs megállás – február eleje óra tart a cirkusz: érdemes-e (lehet-e? kell-e?) megmenteni Görögországot? (80 milliárdos államadósság, – plusz, amit elhallgatnak.) Tegnapig úgy volt, hogy államkötvényüket – 30 milliárdos értékben – el tudják helyezni a piacon, igaz pár nap alatt 7%-ról 10 %-ra ugrott a büntetőkamat. (Normál esetben 3%-körüli. (A hatalmas kamatteher önmagában is mutatja a megoldás képtelenségét.) És volt egy 15 milliárdos ígéretük az IMF-től is. A németek ugyan tartották magukat az „egy centet se…” elvhez. De Európában – a fű alatt – a „majd meglátjuk”, halk szlogenjei még éltek. Mert voltak görög ígéretek: drasztikus fiskális szigor, életszinvonal csökkentés, spórolás, szigetek eladása stb. Igen ám, de ha a görögök meg is akarnák valósítani ezt a „nadrágszíj”-csomagot – sztrájkhullám és káosz söpörné a kormányt (a következőt is.)

Aztán tegnap (április 27.-én) a S&P három fokozattal lefelé, „spekulatív” státuszra minősítette vissza a görög hitelkockázatot, vagyis a görög államkötvény egy pillanat alatt eladhatatlan lett, – pénz nincs a piacot, az államcsőd elkerülhetetlen.

Csakhogy S&P ezzel egy időben Portugáliát is visszaminősítette (A mínuszra) – és ezzel újra forró téma lett az euró válsága. Azt már rég tudta mindenki, hogy Európa déli karéja (a görögökön kívül Spanyolország, Portugália, Olaszország is el van adósodva, – ez utóbbi a GDP 117%-ával. Hogy eddig mivel tudták megúszni a leminősítést, az nekem rejtély…) És akkor még itt van Írország is… 

Tudták, – és mégis: a lappangó kontinentális válság eddig csak con sordino szerepelt. Ettől kezdve a görög soap-opera az euró drámája. A futótűz elindult: a görögök a francia bankoknak 75milliárddal, németeknek 43 milliárddal lógnak – Svájc kitettsége is jelentős (64 milliárd.) A válság terjedését nem (vagy csak nagy áldozatokkal) lehet feltartóztatni. Ja, és már egy ideje shortolják az eurót – mélyponton van árfolyama.

Földrengés.

Szcenáriók: hetekkel ezelőtt felmerült az euró kettéosztása: az északi és déli euróra. Ezzel megoldódna az a feladvány, hogy a déli országok gyenge gazdasági teljesítményüket valutájuk leértékelésével egyenlítsék ki. A kettéosztás viszont az euro-övezet felrobbantásának első felvonása. Mára ez már felejtős lett. 

Második szcenárió: vagy a görögök, vagy Németország lép ki az euró övezetből. (végleg vagy átmenetileg, mondjuk, a németek visszatérnek a DM-re.) A német kilépés durva húzás lenne, – a kontinens legmarkánsabb gazdasági hatalma nélkül ez euró-övezet összeomlana. A görögöktől megkönnyebbülve búcsúznának. 

Harmadik forgatókönyv: felejtsük el az eurót, térjünk vissza a nemzeti valutákra. Ez a lehetőség ugyan épp, hogy felmerült, gyakorlatilag megvalósíthatatlan – ám előbb utóbb bekövetkezhet. Amerika nem fog segíteni egy rivális világpénz megerősítésében. (Az amerikai államadósság addig kezelhető, míg a dollár az egyedüli világpénz, ráadásul a kínai kézben lévő kötvények diverzifikálása - fenyegetése – is csak táplálja az euróval szembeni közönyt. (Csendes ellenségességet.)

Kelet-Európa – és Magyarország – pedálozik, hogy bekerüljön az euró zónába. Mire odaér – berogy ez a valutaforma.