Utcánkban nyílt egy női fodrász szalon. Mit mondjak, csoda-design, fekete-fehér márvány, Bauhaus bútorok, rafinált világítás stb. Kiírás: férfiaknak tilos. Mivel arra sétálok a kutyával (Evie) látom, hogy a szalon állandóan üres. Egyik este a tulaj a vihar által letépett táblát akarta visszahelyezni, kérdem tőle, hogy férfi fejet is vállalnak-e. „Uram, akár a kutyáját is hozhatja.’ ’Most lehet?” „Háperszehogy”.
Kutya haza, én vissza. Kellemesen elbeszélgettünk, fiatalember a fejemben turkál, én a főnökkel dumálok (hogy ez az utca el van átkozva, itt bolt nem él meg…). Snitt.

Egy hónap múlva – a haj nő – megint bemegyek, de most egy csaj ül a pénztárban. Kérdem, hogy lehetne-e? Rám néz – már éreztem hogy baj van – „itt? Ez női szalon” Igen, mondom, voltam már itten csókolom, egy fiatalember (fodrász) csinálta. Ki volt? Nem tudom. „Miért ragaszkodik ahhoz a fiatalemberhez?"  (És néz, összecsípett szemekkel.)
Hű, mondom magamban, ennek fele se tréfa.
– „Én mondjuk holnap szeretnék jönni."
– „Az nem úgy van, itt tömegek állnak sorba, elő kell jegyezni.”
– „"Hát… én nem igen látok itt tömegeket, de ha kell, írjon be." (Ír, képernyő, klaviatúra stb.)
– "De akkor kihez?"
– "Hát… nem tom."
– "Szerintem" – mondja a csaj – "maga a Tamásnál volt. Beírom a Tamáshoz péntekre a jövő hétre és ha nem jó a Tamásnak, akkor megcsinálom én."
– Oké, – mondom – nekem mindegy, a haj  fontos, nem a fej..

De a jövő hét? Soknak találtam. Másnap, – nem a beirt napon – bemegyek, mert látom, hogy az én fodrászom kavar egy női fejen, hogy nem-e lehetne-e? Aszongya, mingyá kész és ha a csaj megengedi, akkor nagyon szívesen. Előhívja a csajt a hajmosóból, aki, mikor meglát, vág egy pofát. Abban minden benne volt: itt az öreg buzi az utcából.… nem ragozom, Megszólal: „ez nem is a Tamás, különben is maga jövő péntekre van beírva!” ’
– „Lehet? Vagy nem lehet?”
– „Tőlem, ha magának ez jó…” (megint az a gúnyos mosoly). Már végképp buzi vagyok.
A haj jó lett, a srác ügyes volt, fizetés a fiúnál, a csaj csak néz, – én beleizzadok.

Hoppá, az utcán eszembe jut, hogy nem tudom a srác nevét a következő bejelentkezéshez. Vissza a szalonba. A csaj még mindig a hajmosó előtt, „Hol a srác?”
„Miért? Öltözik. Bemegy…?”

Kész.
Itt már az isten se mossa le rólam, hogy meleg vagyok