A tizenegyedik leugrott. Életben maradt. Előtte kilenc ugró meghalt. Nem bírták a tempót, a nyomást, a tizennyolc órás melót, se ünnep se vasárnap. A cég (Foxconn) sikeres, háromszázezer – városnyi – alkalmazott Sencsenben. Sikeres, mert olcsó, jól szervezett bedolgozója az iPad-nak, meg a többi iKütyünek, viszik mint a cukrot. De kibirhatatlan. A Shenzen Post szerint egy fazon fizetéséből 100-150 dollárt küld haza havonta, de ha késik, 100 dolcsit levonnak, nincs betegszabi, ha lerobban mégis, egy hónapra felfüggesztik, aztán fizethet újrabeállítási díjat, – azaz fizetés helyett ő fizet a cégnek. Tucatnyian alszanak egy szobában, munkaidő tizennyolc óra. Inkább nem reggelizik, csak alhasson még egy kicsit. Eredeti felhalmozás Angliája lehetett hasonló. Itt high techben.

Namost régen (Európában) ilyenkor a szakszervezet lázongott, összeült, hogy tanácskozzanak a főnökséggel, és ha nem ment, sztrájkoltak, mert hogy kibirhatatlan. Ma már ez nincs, pláne nincs dél-kínában, Sencsenben. Mukk sincs. A totál-kuss idején egy újságíró mégis megírta az öngyilkosságok hátterét, a kizsákmányolás rémségeit, per lett belőle, a bíróság a cégnek adott igazat, az újságírót három és fél millára büntették. Csak az mentette meg, hogy az „Újságírás Határok nélkül” felplankolta az ügyet, rávették az Apple főnököt, hogy szóljon má be a bíróságnak, na akkor lett a bünti 12 cent. Társadalomtudósok egy csoportja tiltakozó peticiót publikált. Ekkor robbant világivá a botrány. (Közben lett egy másik – álruhás – újságíró is, aki szörnyüségeket és jó dolgokat egyaránt talált. Hm.)

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az öngyilkosok még halálukban sem mernek mukkanni: zsebükben nincs cédula, hogy a szivatás miatt választották a halált, vagy hogy vegyenek fel több embert, akkor lesz talán egy hónapban két pihenőnapjuk. Nem, egyetlen ilyen mukk sem volt. A proteszt még a halálban sem váltott szavakra. Maradt az ugrás a főépület tetejéről. Mindenki tudja, miért, senki se mondja ki (nincs három millájuk a büntire…)

A halálugrások sora fura (rémes) jövőt sejtet: ez a fajta szuper-kapitalizmus fog terjedni? (A fogalmat Robert Reich új könyvének címéből loptam: igaz ő nem ezt a „halálos” oldalt írja le jellemzésként…) Amúgy ez rémség terjed: a France Telekomnál huszvalahány öngyilkos volt eddig… 

De vissza Sencsenbe. Most persze világi nagy a felháborodás, magazinok írják meg, a szöveg vmi olyasmi, hogy a iPod, iPad stb.-t úgy használd, hogy csontig megszívatott melósok – és halálba ugrók – is benne vannak a bitekben, chipekben. Ami marhaság. Az iPad akkora siker (és hype), – két és félmillió fogyott pár hét alatt – senkit sem érdekel, hányan ugranak le a tetőről. (Az Apple beszállt a segítségbe: jövedelmének bizonyos százalékát a cég munkakörülményei fejlesztésére ajánlja fel.)

A cég fellendítette a korábban mélyszegény tartományt. (PR szöveg, – de tény.) Másrészt egy sor cikk szól már arról is, hogy ez egy modern üzem, tele egyre több munkafeltételeket javító humánus vonásokkal, és az öngyilkossági ráta alatta marad a kínai átlagnak. (FT 2010. 05.27.)

A tizenharmadik öngyilkos már készülődik.