Az amerikai GDP fejlődés már szépen stabilizálódik 3% körül, a munkanélküliség viszont 10% felett (vannak megyék, ahol 14%-ot is eléri…) Ami hosszú távon vissza fogja húzni a kilábalás ütemét is. És rosszabb: a jónép nem érzi, hogy vége a válságnak.

Okai a következők:
1 A tőkefejlődésben nem párhuzamos a GDP fejlődés beindulása és a munkanélküliség csökkenése. A válság idején szervezeti változások, termelékenységbeli újítások születtek, ill. a válság eredménye egy effektívebb gazdálkodási rend. A krízis végén kevesebb munkás kézre van szükség.

2 A gyárak kiköltözése (outsourcing) Kínába, Ázsiába, vagy Európába, munkahelyek megszűnését hozta már a válság előtt. Munkahelyteremtés addig nem fog igazán beindulni, míg el nem kezdődik a re-indusztrializálás folyamata, vagyis hazai ipar (újbóli) felfejlesztése. Jelenleg a GDP-ben csak 13% a haza ipar. Ez a messze a potenciális termelőtőke színt alatti arány. Ide nem lehet munkásokat toborozni. Az új iparpolitikához persze ki kell találni, miben lehet Amerika versenyképes ipari termelő szemben Ázsiával és Európával (vagy Brazíliával). Ugyanakkor a GDP kitermelésében a pénzügyi szektor 30-40% között részesedik: egészségtelen arány. A financial sector elszívja a tőkét a reál-beruházások elől. Amíg ez az arány nem változik, marad a munkanélküli szint. Magyarán: rontja Amerika versenyképességét, a 10% körüli munkanélküliség pedig beépül a rendszerbe.

3 A magas munkanélküli arány visszafogja a fogyasztást is, – ld. fogyasztói indexet, ami jan-febr. megugrott, majd visszaesett az első félév végére. Az amerikai gazdaság motorja pedig a nem-termelő fogyasztást. Ezen is változást kell elérni (termelő fogyasztás: munkahelyet teremt, – mert jelentése a reál-beruházási eszközök „vásárlása”, vagyis munkalehetőség kialakítása.) Obama azért forszírozza a stimulust (a gazdaságfejlődés beinjekciózását) a takarékossággal (költségvetési stabilitással) szemben, hogy ezt az iparfejlődési ugrást ki tudja csikarni. Ebben áll Európa és Amerika vitájának lényege („spóroljunk” vagy „fejlődést doppingoljuk”?). Az európai – német – spórolásnak deflációs hatása van (nagy irodalma van már ennek is). A defláció olyan veszély, ami megfojtja a fejlődést. (Egy korábbi posztomban a németekkel kapcsolatban írtam erről.)

Nem valószínű a double dip (kettős, egymás után következő mélypont), vagyis hogy mindjárt jön egy második válság). A bankrendszer átalakítása – ami a Kongresszus-szenátus előtt fekszik – ezt megakadályozhatja. 

De necces a dolog.