Már 2009-ben mutogattam a grafikonokat hallgatóimnak, hogy az EU-nak nagy a szája (velünk szemben) – miközben akkora adósságuk van (a maastrichti szerződés olyan mértékű túllépésével) hogy hihetetlen. (Olaszország vezetett – akkor, ma is – a GDP 120%-a, az írek sem álltak jól (ma már majdnem inszolvensek), spanyol, portugál, sőt angol adóssághalmaz, – Japán (nem EU) 170%-os GDP arány – hihetetlen. Mármint az, hogy AKKOR ez senkit se érdekelt. Biztos azzal a logikával, hogy most jöjjünk ki a válságból, majd aztán rendet rakunk. De akkor is, – fura volt.

Helyette az lett, hogy most – Németország indításával – adósság-hiszti van, halálra takarékoskodják magukat, (már akik) ami egyfelől jó (legyen tiszta lap, és legyen vége a refinanszírozásnak…) – másfelől azonban katasztrófa lehet belőle: beletakarékoskodják magukat egy újabb válságba. (Németek kivételével: ők megússzák a spórolást is, – szépen elosztják a spórolni valót 10 évre…) Paul Krugman felszólalt már ez ellen a mánia ellen (NYT,  szept. 5: 1938 in 2010 c. cikkében…)

Persze lehet, hogy ez jól fog jönni, ha beindul a fellendülés (aminek jeleit már N.o-ban látni. De félő, hogy másutt túl akarván teljesíteni a programot, eltapossák a fellendülés kezdeményeit.