Régen is szívtak a bulikon, jó pár üveg fogyott. De az csak néhány faszit ütött ki, egyébként kedélyjavító eszközként, netán nyelvet oldó spirituszként szerepelt. Ma másképp van: a fiúk megérkeznek, minél gyorsabban bedobnak fél-egész üveget, hogy kinyúljanak. (Gondolom, már otthon is beágyaznak neki valami töménnyel, vagy party-droggal…) A csajok ülnek egy kupacban, a fiuk fekszenek szanaszét. Nem értem, hogy mért? Régen sok minden adhatta a mámort, a kefélésnek volt izgalma – nemcsak a buli erejéig. – mindenféle más balhé is adódott, vagy éppen csak beszélgettek – dumálni jó. Már csak azért is mert kevés alkalom adódik rá.

            Sokáig azt hittem, hogy azért van ez így, mert a fiuk elkezdtek félni a csajoktól. Na jó, leégni nem kellemes, kis önbizalmat fél üveg vodkából (vörösborból) is fel lehet szívni. (Legalábbis így mesélték nekem pár éve. Bizonytalan forrás: hallgatóim…)

Aztán ha ma körülnézek akár az óráimon, akár a folyosón, szünetben, este – mikor a legtöbb szemcsi van – nem látok párokat. Amikor ezt a „magabiztos” mesét adták be nekem, még voltak, akik a hátsó padokban egymás kezét fogták, és mikor uncsi lett az óra, smároltak, vagy ködös késődélután kézen fogva léceltek le a Múzeum-kőrutra. Ma nincs ilyen. Magányos – kedves, kedélyes, (nagyképű, bagós – ha fiú), vihogó-villogó vagy kékharisnya, ha lány  – szóval ilyen arcok kajtatnak a folyósón, az órán nem igen néznek egymásra, (vagy igen, nem ÚGY, – ki-ki éli saját életét, közben udvarias vagy hangos, vérmérséklet szerint. De akár villogó, akár lármás, akár csak szütyős-csöndes életével magányát maszkírozza (sztem, nem kell elhinni ezt sem). Innen nézve a bulikon seggrészeg srácok csak ezt a bezárkózást fokozzák a „megszólíthatatlanságig”, amíg ki nem ütik magukat. A tudatvesztésig.

            Erről a magány-szindrómáról (aminek része a gyors önkiütés) egy angol sráctól hallottam előszor, hogy ugyanis ott is ez van, binge drinking a beceneve, ma már irodalma temérdek.  A college-ban ez járja, még inkább ha a csoport külföldön, ahol a beseggelés része a cserediák proginak. Ezen elgondolkoztam, hogy mi minden kell egy ilyen kikapcs-hoz. Pár éve elhűlve néztem amerikai sógorom gyerekét, aki napokon át bezárkózva (begubózva) ült szobájában komputer játékába temetkezve, kajálni is alig jött elő. Na, mondjuk ez már végzetes függőség, meg beteges tünet, de a civilizáció mai kütyüi ebbe az irányba (is) vezetnek: nézed, csinálod, leköt, – vele lehet interakciózni stb. – mi a francnak másik (ember)? Csak kérdez hülyeségeket, esetleg hepciáskodik, netán nem tetszel neki, egyáltalán: akar valamit, ami időigényes. Neeeem. Kár belemerülni. Viszont jó közelükben lenni, – együtt és külön – csak a magad köré vont kört ne lépjék át – mondjuk bulin – érezd az illatukat, ricsajukat, zenéjüket, (hacsak nem a te iPod-od hallgatod, akkor is). Szóval együtt velük, de mégis külön. Ami persze még kevés: Együtt velük, de külön tőlük – és külön magadtól is: a totál önkiütés azt is jelenti, hogy nem kell magadat sem elviselni. Csak vagy valahol, valami mesterséges transzcendenciában, de nem kell róla tudni. Etre pur pour soi. Beckett – évtizedekkel ezelőtt – csinált egy kisfilmet (Film címmel, Buster Keatonnal). Aminek az volt a poénja, hogy egy ember nem akarja hogy nézzék, de a kamera folyton üldözi, – Keatont csak háttal látjuk az egész film alatt. Az utsó pillanatban azonban premier plánbe, szemtől szembe – a film logikája szerint: önmagával szemben, maszk, tettetés, bujócska nélkül. És igazi önmagával szembekerülni – katasztrofális, rémes.

Jaj, ne má, – azért Beckettet ne keverjem ide az egyszerű önkiütés (seggrészegség) társas-társtalan játékába. Toxikológiai esetsor, – de divat lett, ill. több, mint divat, ezért érdekel. Persze, mindez, amit elmeséltem itten, csak filosz megfejtési kísérlet. Lehet, hogy valami egész primkó oka van: jó tökrészegnek lenni, mindenki le van sz…va. Társas módon, másokkal együtt, akik ugyanígy mindenkire tesznek – de együtt, külön-külön. Akárhogy. Végzetesen. Ha így van. Biztos másképp van. Nem tudom.

Most csak annyi (lehet) igaz mindebből, hogy a csajok el vannak kenődve. Apropó: ők miért nem isszák hülyére magukat? Hoppá: el vagy maradva, mondja a haver, ők is… És ez az egész, amit írtál ide, tök másképp van. Ne erőlködj, ezt te már nem fogod megérteni. Jobb is.

Konyec.