Kilépnek, – vagy mégsem. Perszehogy nem. De azért az mégis fura, hogy ma már nyíltan tárgyalják, hogy mit is kell csinálni a kilépéshez (pl. saját pénzt nyomtatni pl.) – annyira nyíltan, hogy a görögöket már kilépettnek könyvelik el… A vita ugyanis csak arról folyik, hogy kiknek lenne jó otthagyni ezt a cuccot és ki szívna nagyot, ha netán kilépne. (Németek-osztrákok-hollandok örvendeznének: nem kéne finanszírozni a déliek költekezését, spanyolok-portugálok nagy szoaréban lennének: pénzük leértékelődne az átváltásnál (euróból pesóra vagy mire). Bérek zuhannának, kamatok emelkednének, pénzpiaci hitelek befagynának egy időre – állhatnának jó ideig kinn a hidegben… Arról nem is beszélve, hogy hónapokon át káosz lenne Európában: pénzek (átváltási kulcsok) csatája, infrastruktúra akadozása – bankszámlák, automaták, követelési listák stb. átállítása, pénzverés, az új pénzek kiosztása, átváltási ráta kísérletezése, meg amit még nem is lehet előre látni, csak beüthet menetközben. Jelenleg több forgatókönyvet vitatnak: lenne egy északi és egy déli eurozóna, vagy lehagynák a rossz fiukat (déli karimából ezt-azt), és maradna a „kemény mag”, mint eurózóna, igaz, egészséges, homogén gazdasággal. Vagy – sutyiban már ez is szerepel a dugi forgatókönyvekben – az egész felejtős lesz, ki-ki visszaállna eredeti valutájára: DM-re, lirára, drachmára, frankra stb.

Vitázgatunk, vitázgatunk? De arról miért nem esik egyetlen szó sem, hogy velünk – magyarokkal, Kelet-európaiakkal – mi lesz, ha úgy lesz? Úgy számolgatnak egymás között, mintha a zónán kívüliek nem is léteznének, mintha a magyarokat pl. nem is érintené az, ami pár kilométerrel arrébb történik. (Globális gazdaságban, összefonódott pénzügyi rendszerben…(?) Pedig valójában azokkal (velünk) fogják eltakaríttatni az euró-zóna robbantásának romjait. Mert sztem, (vigyázz: pesszimista szcenárió!) ha a nagyon gazdagok és a nagyon csórók kilépnek, akkor összeomlik az egész – az utolsó majd leoltja a lámpát. Ha marad a zóna, akkor meg egyesek jól járnának, mások meg legatyásodnak. De engem mégis csak az érdekel, hogy mi lenne velünk – akikről nincs szó – azaz mi vár azokra, akik az EU tagjai, de egyelőre kívül vannak az eurózónán? Elképzelhető, hogy a magyar variáns nagyon durva lenne: a forint leértékelődne, a bérek a bányászbéka tájékára esnének (van ahol nem…). betétek olvadnának stb. És ki tudja, mi történne az ipar gerincét adó multikkal: ők euróban (vagy dollárban) számolnak, de forint környezetben – talán a gyárkapunál pénzváltók lesznek – „euro I”-re, „euro-II-re tessék, csak tessék?” (A kérdés költői…)

Nyilván csak hisztizek, a félelem (és felháborodás) beszél belőlem. Az igazság az, hogy a józanabb elemzők óva intenek az euróövezet felrobbantásától – és olykor a németeket vádolják ilyen ötletek gyártásával – mert így vagy úgy de az euró átalakítása, netán felrobbantása mindenkinél nagyobb kárt okozna, mint amennyi hasznot hozhatna. Nagyon valószínű, hogy a kilépés, felrobbantás, kizárás stb. opciója egyelőre csak gondolatkísérlet. Ami persze nem zárja ki, hogy egy reggel arra ébredjünk, hogy Berlinben már DM-mel kell fizetni? Meg hogy a pesti ATM-ek egyelőre nem működnek?

Akár hogy is, nagy szemétség, hogy a forgatókönyveseknek eszébe se jut Kelet-Európa, vagy kis hazánk sorsa.