Ezt a kérdést nem én kérdezem, ez a Financial Times szalagcíme. (2011. január 4: „What chance a US default?”  ) a címoldalon. Amiről aztán az alcímben már kiderül, hogy inkább palifogó fogalmazás. Most folynak a Kongresszusban a költségvetési viták, republikánus radikalizmussal, demokrata védekezéssel – és a lap azt mondja, hogy bármint is van/lesz, a büdzsét a 14.300r milliárdos szint előtt kell „vágni”. (Ezt a plafont határozta meg korábban az új Kongresszus…)  

Így már nem kap akkora frászt az ember, de azért elég ijesztő még így is. Egy éve kb. arról írtam, hogy jó-jó, a bankokat megmenti az állam, de ki menti meg az államot. (Európában most épp ezt gyakoroljuk, ld. Görögországot, Portugáliát, Írországot.) De álmomban nem jutott volna eszembe a világ legnagyobb gazdasági hatalmára gondolni. Elképzelhető ez? Aztán a cikkből – a lapon belül – az is kiderül, hogy bár a piacok figyelnek, a helyzet nem is olyan vészes, csak időben kell dönteni, mert amúgy (ha húzzák-halasztják) robbanhat a dolog. Csak hát 2012 a választás éve – és biztos van a döntéshozók között akik ebben érdekeltek (így vagy úgy) – mondom félig ironikusan, félig szorongva. Nemcsak az Elnök kérdése ez, hanem az államoké is – van ahol már megkezdődtek a megszorítások (Illinois, vagy Kalifornia, ahol 12milliárdot vágtak a helyi költségvetésen.) És vannak, akik valamiért várnak.

Meg fogják oldani, de az ember csak majrézik. Obama lecserélt egy sor gazdasági embert a Fehér Házban, Clinton szakértői jöttek – és (a lap szerint) nem fog nagyon sietni a „vágással”. Aminek bizonyos területeken adóemeléssel kell járnia, amiben a republikánus többség nem igen lesz partner. Itt kemény taktikai érzékre lesz szükség, – amiben Obama eddig nem volt túl jó. És sok múlik az arányokon (mit vágjanak, hol emeljenek adót, és főleg, hogy mi maradjon meg az egy évvel ezelőtti Obama-tervekből, mi ugorjon. Kemény csaták: mert a határidő – a pénzügy május közepére taksálja, hogy elérik a 14ezer milliárdos plafont, – nos addig meg kell egyezni valamiben (csökkentés, adók, átalakítások, illúziók hesegetése, realitások – kiharcolt pozíciók (pl. EÜ törvény) megőrzése (és hogy mennyidre?) Meg még egy sor bonyodalmas kérdés. Meg fognak egyezni – a határidő előtt feltehetően chicken play jön (ki ugrik le utolsónak a vágányról mikor jön a vonat: a hatvanas évek kedvenc – életveszélyes – játéka volt. És általában elkapták az utsó pillanatot…)

Képtelenség belelátni a lapokba, még kevéssé lehet megsaccolni a csatározások pontos kimenetelét. Én pláne nem tudom ezt a bozótharcot áttekinteni. De azért nem hittem volna, hogy egyszer valaha is Amerika bedőlésétől kell majd tartani. Akárcsak képletesen is…