Valószínű, hogy az amerikai gyerekek rémes PISA eredménye miatt jött el az ideje Amy Csua asszonynak (Yale-en tanít), hogy könyvet írjon két (szuperteljesítő) lánya neveléséről. Illetve. Mit kell csinálni ahhoz, hogy a gyerek felsőfokon kavarjon a suliban, egyetemen, akárhol. A két csaj – egyik zongorázik, nyilvános koncertje is volt, a másik a hegedűt nem bírta, most teniszezik. Anyu nagyon kemény: a zongi-t addig basztatta egy este (ill. alázta be lányát), hogy az bőgött és elátkozta anyját) amíg nem tudta a darabot. És lám most szuper… Meg azzal fenyegette, hogy kibelezi teddy babáit, ha nem hajt mint állat. Nincs tévé és nincs komputerjáték, sőt a Der Spiegel -interjú (2011. Nr. 3) szerint nincs sleepover (tizenhárom évesen a havernél maradni éjszakára, – csaj csajnál – kedves amerikai játszódás).

Hát ez kiverte a biztosítékot Amerikában: fel kell az ilyet jelenteni gyerekkínzásért – ilyen beszólások jöttek neki, de lesöpri. Az amerikai nevelés, – a tutujgatás, meg hogy „te akkor is a legjobb vagy ha csupa egyest hozol haza” – oda vezetett, hogy messze lemaradtak a PISA felmérésekben, matekben totálkár, funkcionális analfabétizmusban viszont csúcson: Még rosszabb, hogy az egyetemeken lejátsszák őket az első helyekről mind a kínaiak, mind a hindik . (Nincs amerikai az első tíz között…)

Gyereknek lelke is van persze, Csua néni azt nem tudja megmondani, mi kattanhat be a gyereknél egy idő után, csak a teljesítményt látja, ami szuper ugyebár. (Sok tini lesz öngyilkos Japánban a teljesítmény-kényszer miatt…) Mégis: lehet, hogy igaza van. Sőt, az amerikai permissive society rá is játszik erre (hadd legyen jó a gyereknek – és 4-6 óra tévé meg egyéb marhaságba engedik besüppedni őket. Aztán 18 évesen számon kérik hogy miért nem megy az egyetem. Hol az egyensúly a követelés (a szülői szigor, a tanulás erőltetése – kínzás – és a normál gyerekkor között? Én se tudnám megmondani. Minden esetre csua mama könyve angolul besztszeller (Battle Hymn of the Tiger Mother), németül is kijött már (Die Mutter des Erfolgs: Wie ich meinen Kindern das Siegen beibrachte)

Most kitört a nagy világverseny – Kína vs. Amerika – így aztán Csua néninek is tere nyílott, jó nagy. Józanabbak azt mondják, hogy ez a drill-re építő pedagógia elfojtja az invencióképességet, az eredetiséget – Amerika nagy előnye volt eddig, hogy ugy járt a jó fejek agya, ahogyan senkinek a világon: a nagy találmányok – ötletek – onnan jöttek: Japán, vagy most Kína csak utánozni bírnak…

Tényleg nem tudom, hogy kell csinálni. Napi 7-8 óra iskola van, (Nyuliról beszélek) utána legalább 3 óra tanulás (nagyival, vagy házitanárral – olykor) és még nyelvóra is. Totál kivan a gyerek. De még nyomatja. Mire marad ideje – idegrendszere, érzelmi kultúrája? Nem tom. Más út meg nem igen van, ha egyetemre akar kerülni… Szóval akkor mégis igaza van a „tiger mother”-nek?

Banyeg: nem egyszerű. Sőt…