Ha Frisco-ból (San Francisco – USA) kimész az Óceánra, (Csendes-be természetesen) ott némi hajózás után, mingyá balra találsz egy szigetet. Aki megmérte azt mondja, két Texas-állam nagyságú. (Amúgy Texas hatszor-hétszer nagyobb mind Magyarország, ezt szorozd meg kettővel=és ott a sziget.)

Csakhogy ez a sziget zacskókból, pet-palackokból, fóliákból, műanyag-kannákból – szemétből – keletkezett, és forog-forog, növekszik. Elbirja az Óceán. Csak a halak nem bírják: kajának nézik és megeszik, – egy részük félig-meddig  lebomlik a napsütés hatására – a tengeri állatok élnek tovább (betegen), halász kifogja őket, ember megeszi, és hal meg – Japánban már riadó van miatta. (Szülési rendellenességeket okoz…) Ja, és ma már két sziget is forog az Óceánban, – egyik Japánhoz van közelebb, másik Észak-Amerikához.

            Vicceskedem, pedig csak azt szeretném kérdezni, hogy a tudomány (és technika) mai állásánál nem lehet biológiailag lebomló zacsikat gyártani (ill. csak azt gyártani?) Dehogynem lehetne, de az emberiség inkább beledögleszti a következő. generációkat a tengerbe a műanyag szeméttel. Mert meg lehet csinálni, – az sem akadály, ha költséges: a zacsi-palack-tartály-fólia árát bele kell rakni az adott termék árába és annyi. Másrészt a világon mindenütt a szemét a legnagyobb üzlet – ezért kezeli mindenütt a maffia, jót keresve rajta. És mégis hagyják ömleni a szemetet a tengerbe. Öngyilkos életmód. (vivere pericoloso – 21. sz-i változata)/p>

            A dolog szomorú, a zöldeknek meg igazuk van. Jönnek is fel világszerte, degradeble csomagolást választanak, szelektív szemetet gyártanak, talán még a tengert sem szennyezik. (Ami nem biztos: minden szemét ott köt ki, úgy látszik.) Hajrá zöldek.