Bedőlés fenyegette az olasz és spanyol kötvényeket. Az ECB (Trichet) még ki se hirdette, hogy felvásárolja az olasz és spanyol kötvényeket, – és ezzel enyhíti a túlnyomást ezeken a piacokon – a pénzpiac (egy része) máris továbblépett innen és ráugrott Franciaországra, mint a következő dominóra. Sztem ebben a ráugrásban van (sok) spekulatív elem: olasz, spanyol nem megy – nem tudjuk lenyomni, azaz nem lehet kaszálni CDS-sel – megyünk a köv. (viszonylag gyenge) országra, ahol még talán bejön ez a stratégia…

A CDS (credit default swap – mulasztási csereügylet, vagy inkáb: hitelkockázati csereügylet) ugyanis nemcsak egy jelzőszám, miszerint mennél magasabb az általa jelzett kockázati felár (olasz 6%felett volt), annál nagyobb a bedőlés kockázata. A CDS alapértelmezésben – biztosítási kontraktus: ha van (mondjuk) spanyol állampapírom, (pár ezer buznyák éves díj ellenében) biztosítást veszek, miszerint ha bedől a spanyol, akkor az aki engem biztosít, fizet a spanyolok helyett: nem veszítek. Csakhogy…

           

Csakhogy ez csupán az alapeset. Mesélem a dolgot, jócskán leegyszerűsítve. A CDS-nek van egy olyan ága, ahol nem kell hogy nekem legyen spanyol kötvényem a biztosítás megkötéséhez: (naked CDS), csak úgy, kötvény-tulajdon nélkül kötök biztosítást spanyol kötvényekre és fizetem a biztosítási díjat. E trükkös ágazat duzzadt fel az utóbbi tíz évben, s szerintem ez (is) ott áll a mediterrán csőd-fenyegetettségi kockázatában. A naked CDS tulajdonosnak érdeke, hogy az általa biztosított pénznem bedőljön. Szép, nem szép – üzlet. Nagy üzlet. (Soros harminc-negyvenezer milliárdra saccolta ezt a globális üzletet pár éve… – igaz, nem igaz? Nem tom. De gyanús. Hogy miért nem sikerült ezt az üzleti konstrukciót a válság idején leállítani?)

           

Egy ilyen társulat rázuhan egy országra, ott kő kövön nem marad. (ezért mondta Buffet, a nagy befektető guru, még 2002-ben: In my view, derivatives are financial weapons of mass destruction, carrying dangers that, while now latent, are potentially lethal.”) Valami ilyesmire gyanakszom ezúttal is, mármint a franciák „hirtelen” letámadásában. De hát én nem vagyok szakember