Sokáig szívatták az EU előszobájában, megunta, és fordult egyet: első lépésben: lecserélte a tisztakar főnökségét – ők voltak az ország szekuláris alkotmányáért felelősek, Kemál Attatürk (szekuláris államalapító) örökösei, hogy úgy mondjam. Vagyis: átment fél-iszlámba. (Felesége eddig is hordta a fejkendőt.)

Második lépésben elintézte,hogy – mint legnagyobb katonai hatalom – ő legyen az arab világ vezető ereje.

Harmadik lépésben nekiment Izraelnek,

Negyedikben: bebiztosította magát a NATO-nál. Megkerülhetetlen

És most jön,  ami ciki lesz: Izrael területe előtti tengerrészen – a víz alatt – van két nagy olajlelőhely. (De lehet h több is.) Izrael Ciprus görög részével megegyezett, hogy ő fúrhat-termelhet, de Libanon is érdekelt a lelőhelyben, velük nem történt megállapodás a lelőhelyről.(Ami ugye nem egyetlen pont, hanem nagy kiterjedésű „ballon” ezer méterre a tenger alatt. Olyan nagy, hogy mások is – pl. törökök – igényt tartanak rá, illetve sértve érzik magukat, ha Izrael csak egyedül bányászkodna.

Erdogannak jól jött ez a konfliktus: a tiltakozók élére állt, elég agresszív módon: ha a görög-ciprióták nem paríroznak hadihajókkal vonul fel.

Na, ez már ciki: itt háborús góc kezd alakulni, több résztvevővel (Libia korábban sem volt a béke szigete…) a török hátszél azonban veszélyes.

Most értettem meg igazán, miért akarta az EU (egy része), hogy valahogy becsempéssze Törökországot az EU-ba (egy voltaképp ázsiai országot….hm, nehezen ment volna, nagy volt az ellenállás – németek, magyarok, osztrákok erősen ellenezték) így aztán végülis feladták a csatlakoztatást, – ha jól emlékszem.) Most aztán itt az eredmény: Törökország mérgében, sértettségében vissza-iszlámosodik, élére áll az arab felkeléseknek, agresszióknak, akárminek.

Mi lesz? Mit lép Amerika? És mit Izrael?

Ciki.