Béke tér, – már a villamoson szegény szag (tán gyerekkoromban éreztem ilyet utoljára) rémes ruhák. Körülnéztem: minden lepusztult egykor Angyalok földje volt, (Kassák) – ma szegényháznak láccik. Arcok – reménytelenség. És nemcsak romák, sőt többségben fehérek – fehér cigányok. (A címet loptam: a “Fehér néger” – híres Norman Mailer dolgozat címe volt.). Félretaposott cipő (60-as évekből) illatok. Koszos kapualjak. Népszámláló-biztos meséli, egy lakásban harmincan bejelentve.

Srácok vidámak, – egyetlen jó benyomás.

Miért nem bántja senki szemét a nyomor?

azért írtam fehér cigányokról, mert nemcsak én látom, (szenvedem) a nyomort. Csakhogy a publicisztikában a mélyszegénység és nyomor majdnem kizárólag roma jelenség. A fehérek legalább annyian élnek mélyszegénységben, csak nem láccik, nem írnak róluk (annyit) nem bántja senki szemét. Szociológiai félreértés vagy elfogultság? Nem tom, de bosszant. Szociológus haver mondja, hogy szerinte több, mint 50% a fehér-cigány. (Láttál már esti kajaosztáskor romát sorban állni a Batthyány téren, (Blahán, akárhol?) vagy hajléktalan szálláson – cigányt?

Ugyanakkor fogalmam sincs, hogyan lehetne oldani ezt a gettót, ugy értem a mélyszegénységben élők karanténját. (Túl azon, hogy munkahely kéne, meg iskola meg hasonlók) Szóval nem tom, mivel lehetne segíteni, hogy innen kikerüljenek. A homeless-törvénykezés biztos nem segít, s valahogy a társadalom is egyre inkább szegény ellenes: talán önvédelemből, jaj csak nehogy én is… – alapon.

Akár hogy is: rémes vakság, invenció-képtelenség. Előbb lesznek benyomva a nyomor mélyebb bugyraiba, mint honuk alá nyúlva.

A máltai szeretetszolgálat alfőnökét hallgattam, okos – mini – programokat találnak ki foglalkoztatásra, aprópénz gyártásra: legalább valami Nem értelmiségi ötletelés a csak-cigány nyomorról

ágbanknál dolgozott.)