az ország szenved tőle (nemcsak a miénk, európa is. Nekem döbbenetes élményem volt, mikor az egyetem mellett óriásposzter hirdetett 40%-os hozamot – elhitték, belebuktak, fingjuk nem volt, hogy ez lehetetlen. (Pilóta játék volt – emléxel?) Aztán jött a kockázat fel nem ismerés, beugrás az ajándékokkal feldíszitett pénzügyi praktikáknak. Szóval életveszélyes – ráadásul nálunk büszke tudatlanság a divat, (“”én jobban tudom ugyis, engem nem vernek át” – közben az egész játék arról szól, hogy a hülyéken lehet nagyon kaszálni, ha kikupálódnak oda a profit fele…) Szóval a pénzügyi analfabétákra épül a pénzügyi rendszer fele – itt is, Amerikában is, EU-ban (ott kevésbé – talán, legalábbis remélem…) Amiben nem is a rendszert akarom szidni, inkább a jónépet védeni: tanulja már meg – tanítsák meg az iskolában vagy hol) mi a kamatos kamat, hogy müxik a kötvény, mi a shortolás, miért veszélyes a CDS stb. Nem akarok nagy pofát nyitni, de ma a jónép szarik az ilyen fogalmak (gyakorlatok) tanulására – aztán jól befürdik a pénzpiacon, ingatlanpiacon, biztositási piacon – legfeljebb a Lehel-téri piacon nem tudják átverni… Habáááár….

Egyáltalán: jó, kapitalizmus van, – de miért tartozik hozzá a csalás? Majd megpukkadok, mikor értelmes cégek – multik is – átverik a kuncsaftot, az reklamál, ügyvédeik megvédik a céget. A kapitalizmusban valamikor – Buddenbrook-ház korszaka – hozzátartozott az üzleti tisztesség (etika) is. Ma profimaximálás plusz csalás = előny a versenyben, tehát kell. Vagy nemígy van? Nagyon pipa vagyok tőle.