Mikor buktatni kezdték Mubarakot a média, Ny.EU ünnepelte a demokrácia előretörését, Libiában Algirban a franciák segítettek, Egyiptomban még a NATO is – mert hogy majd most jön a demokratikus aranykor.

Csudákat jön: aki kicsit is figyelt, rég tudta, hogy az “Iszlám testvériség” fog győzni, -(vagy addig erősködnek, – radikalizálódik a mozgalom – amíg nem ők lesznek a nyeregben.) És nemcsak Egyiptomban, egész Észak-Afrikában, – ennyit ér a olajfa-forradalom, ill a demokratikus ráolvasása.

Nem is ez a baj, hanem a rövidlátás: miből gondolták nyugaton, vagy akárhol a médiában, hogy ezekből a törzsi társadalmakból a diktatúra bukása demokráciát varázsol? Hülye nyugati illúzió: már Irakban sem stimmelt, most meg életveszélyes lesz (NATO támogatta a líbiai és egyiptomi mozgalmakat).

Még rosszabb: Izrael teljesen elszigetelődik, – utsó szövetségese, Egyiptom kiesik; közben az izraeli partok előtt a tengerben olaj van, amire bukik Szíria, Libanon, Ciprus és persze Izrael. Mit gondolsz, ki fogja ezt az olajat kikapni? Illetve milyen áron?

Lefordítva ezt az egész olajfás mitológiát: mi lesz Izraellel? Nem pity-puty kérdés – háborús téma. Obamának fel van adva a lecke – hogy ne nyomják bele Izraelt a tengerbe…