Hónapok óta óriási a cirkusz az eurózóna államadóssága körül – ami átlagban a GDP 80-90%-a. Amiről olvashatsz: összeomlás, euró megszűnése, az eurózóna felrobban, a tőke menekül stb. Kicsit arrébb, Japán 240%-os adósságot gyűjtött össze – már a cunami/Fukushima előtt is 150% felett volt. Ma kb. 8.500 milliárd dollár, ami a három nagy európai adósságállam (spanyol, olasz, portugál) összesített adósságának háromszorosa. És van ugyan egy kis morgás – a Moody’s őket is leminősítette egy fokozattal – de nincs hiszti, nincs cirkusz.

Nincs, mert a japcsik belföld felé vannak eladósodva, nem külföldi pénzpiacokról vettek fel hitelt, akik most vernék a tamtamot. Az adósságtömeget a jónép megtakarítása fedezi. 90-es évek elején náluk volt az egyik legmagasabb – 16%-os – a megtakarítási ráta – így aztán óriási pénzek halmozódtak fel a postabankoknál. (Ez is érdekes: nem a nagybankokba rakták a dohányt – a Nomura pl. most épp nehézségekkel küzd…, hanem a helyi postára vitték.) Ezt az aranybányát mára kezdik felélni a hirtelen növekvő nyugdíjasok – de az államnak így is van honnan kérni. Ehhez még hozzátenném, hogy a kamatok zérus és 2 % között mozogtak az elmúlt tíz évben.

Szóval a japcsik hátán is lehet szántani, csak az eke a felkelő nappal legyen díszítve (variálnám a híres magyar mondást..) Meg van ott patriotizmus, meg a nemzeti nagyság (világelsőség) mítosza.

Na, eddig tartott a mese. A friss valóság: Japán fokozatosan kifogy a megtakarított pénzből és kezdi eladni az amerikai államkötvényeket (náluk van Kína után a legtöbb az amerikai állampapírokból). Ami nehéz helyzetbe hozza Amerikát, borítja a nemzetközi pénzpiacokat, – szóval bár most még csend van, de azért lesz itt balhé hamarost.