Tegnap (hétfőn, márc. 19.-én) volt évfordulója annak, hogy 1944-ben a németek megszállták Magyarországot. Rémes dátum – nemcsak baloldalnak, nemcsak az üldözötteknek – a nemzetnek. De úgy látom, hogy pl. a Népszabi egy sort sem írt róla (elfelejtették?), – de ahogy látom nincs olyan újság – igaz nem mindegyiket néztem át – ami akár egy kis hír erejéig hozta volna,hogy a szörnyűségre emlékezzünk. (Javitsatok ki ha tévedek!) Nincs nyoma az emlékezésnek, annak, hogy e nap egy rémség évfordulója volt. Mintha a “szövetséges csapatok” (német szövetségeseink) csak vendégeskedni jöttek volna… és ezért nem kell bolygatni a multnak ezt az oldalát. Na ne máááá!

Nincs évfordulója, (emlékezete) annak, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre pisztolygolyókkal fogadta az őt elfogni érkező Gestaposokat (elvitték, perszehogy – Sopronkőhidán végezte) Én őrá amíg élek büszke leszek. Mellesleg ez is márc. 19 következménye a sok-sok szörnyűség között.

Nemzeti emlékezet? Ugyan kérem….