Tudjuk a történetet: a Stuxnet egy bonyolult vírus belement az iráni urándúsítóba, ott a sok száz urándúsító centrifugába, kicsit felgyorsította, majd lehűtötte, majd megint vészesen felgyorsította azokat, mígnem azok 20%-a kipurcant. Az atombomba gyártás egyik eleme kidőlt. A vírus létrehozása, becsempészése a cyber-war kezdete, óriási erőfeszítés, több száz labor eredménye – számomra sem érthető egészen. De a maga nemében zseniális. Ugyanis nem lehet ellene felszólalni. Most mondják azt, hogy tönkretette valaki az atombombánkat? Már majdnem kész volt a több hiroshimányi bombánk, amikor jöttek…? Kész, nincsenek érvek. A polgári atomfelhasználásra más kell (nem ekkora mennyiség stb.) – szóval csak elvontan lehet vádaskodni.

Másrészt a Stuxnet sokkal eredményesebb, mint egy „meleg” háborús megoldás, – rakétatámadás a létesítmény ellen – amiről sokáig folyt a vita diplomáciai berkekben. Lehet hogy ez a malware másutt is bajt okoz, de a közel-kelet (átmenetileg) kikerült a meleg-háborús zónából.