Prológ: augusztusban levél érk. – hogy az évi rendesre a ’t. lakók egykkormegekkor reggel 6 és 8 között rakják ki a járdára a felesleges cuccot. Kéretik autógumit, televíziót, elektronikai kütyüket, akkumulátort nem kitenni, – ezeknek külön gyűjtőhelye itt-meg-itt. 8-kor jön a gyűjtő lomnyelő és viszi”. (Mondanom se kell hogy tele volt a lom-halom autógumikkal, tévékkel. (Aksi nem volt, hál’istennek – tanul a jónép…).

Megoldás I: a jónép tudta ezt halmot két óra alatt nem lehet kihordani, – így aztán előtte való du. már pakolta kifelé a házakból a cuccot (meg felfogadott hórukk-embert a kricsmiből, olyat aki bírta cipelni az ágybetétet, emeletes hűtőszekrényt, nagyi szekrényét  stb.) a folyamat este sötétedés után még tartott, majd másnap folytatódott: sok cucc gyün össze egy év alatt…)

I. felv. vagy megoldás II.: a felderítő (roma srác) már két nappal korábban nézte mikor kezdődik a garage sale, mert az volt a hivatali terv, hogy az egész egy Geheim Operation legyen, – ne tudják meg a romák mikor lesz a lomtalan – nehogy a cigányok ellepjék az utcákat. Ahogy pár éve… De a nyomor leleményessé tesz…A “másodlagos feldolgozók” időben érkeztek.

II. felv.: megjön az első (profi) gyűjtő: „nagymenők” teherautóval – külön autó ami a fémet, vasat stb. és egy másik a még használható bútort.

III. felv.: teherautók el, jönnek a kis romák és – a „fehérek”. Együtt túrnak a romákkal, nincs veszekedés. A fehérek ruhadarabokat visznek (kidobott cipő, babajáróka, műanyag bicikli, pléd, díszpárna.)

Itt a változás: pár éve még ez a „másodlagos feldolgozás” majdnem kizárólag roma business volt. (Persze, kivétellel: úrinők feketére aszalódott (padlás-koromtól ékes) neo-barokk széket, fotelt vittek, – be a kocsiba, azzal kárpitoshoz, – két hónap múlva a jó társaság csodálta a cuccot…) Most viszont sok a fehér ember (csajok hátizsákkal, ffiak huzivonival: lábast, bőröndöt, gyerekruhát, járókát visznek. Rémes látni a szegénység (nyomor) terjedését.
Mellékszál: Rengeteg deszkát, lécet, ablakkeretet dobnak ki – egy szegény család téli fűtése összejönne. Itt megy bele a lecsóba.

IV. felv.: jön az óriásgép, (Mercedes „lomnyelő”). Már dél felé jár. (És nota bene: még hordják kifelé a házakból a cuccot: egy év termését nem lehet két óra alatt kihordani, ahogy a hivatal elképzelte.) A Mercedesszel három ember plusz sofőr rakodik, – de végtelen a cucc, már fél órája rakják, és a hegy alig lett kisebb. (Egy roma srác vigyázza az éjjel még kigyűjtött bőröndöt, mikro sütőt, a roma-járat nem bírta idejében elvinni – a Mercédeszesek hagyják… Elvannak. Ez tetszik…) A rakodókat nem irigylem: nehéz egy meló, egy ház „mentesítése” kábé másfél óra – és hosszú az utca.

A vég: aki elkésett – rohan egy huzivonival, de már késő. Aztán észreveszi, hogy Mercédesz által már elhagyott utcarészen újabb kupacok keletkeztek, – rohan tovább. A remény…
A szemét – kincsesbánya, mondják. Itt azért talán pár frongászt kerestek a turkálók – az is jó. Mint ahogy a lomtalanítás is jó dolog, fulladnánk a fogyasztói  társadalom üledékébe.
De ez a négy felvonás valahol mégis csak rémes látvány volt. A nyomor.