megyek a Bécsi úton, az Újlaki templomtól a Nagyszombat utca felé. (Az utcán, amin a 17-es villamos jár, keskeny, kétszer egysávos autónyom.) Gyönyörű lesz a járda, meg a sétáló rész, ha kész lesz, (kövezik) – fa, ültetvény stb. De amerre megyek minden második üzleten tábla: “kiadó”. Van ami hipermodernre lett feltupírozva, most tele van sörösdobozokkal, szeméttel. A másiknak betört már az ablaka, de az is kiadó, természetesen. Kicsit arréb üzletsor kezdett épülni – még a 90-es évek végén – de csak téglaváz épült meg, benne homelessek alszanak (éjjel), szanaszét szemét, pillepalack, patkány szalad rémülten.
Nagyon rossz látni ezt a lerohadást, ahogy ül le a gazdaság fokról fokra lejjebb és lejjebb. Mert nemcsak itt állnak üresen az üzletek: a Rózsadomb alján is egyre többen adják fel. (Egy kívétel: kis kajáldák, egymás után nyitnak: kajálni kell. Sőt egy kis kávézó is kinyitott és mindig tele van. HálIstennek… Habár a nagy étterem – miután százmilliókért felújították – bezárt: új vevő nincs. Hogy lehet a gazdaságnak ezt a részét (vagy überhaupt az egészet) beindítani? Fogalmam nincs csak sápitozom. Látványpékségként nézegetem a romokat. Jó lenne azt gondolni, hogy másutt – a gazdaság más szféráiban – nem így fest az ábra…
Ámodozni szabad.