Miután Joseph Stigltiz és Joseph Krugman (két nagy ász a közgazdaság-tudományban, mindketten Nobel díjasok) megírták, sokszor elmondták, hogy spórolásból nem lesz fejlődés, hogy a spórolás megöli a stagnáló gazdaságot, árt a déli-államoknak – a németek csökönyösen maradtak ennél a dogmánál: válság idején sem lehet elengedni a költségvetést. Pedig Keynes óta tudjuk, hogy krízis hullámvölgyében akár kölcsönökből, akár az állam aladósításával, de be kell szállni a gazdaság élénkítésébe (feltámasztásába) – aztán mikor majd beindul a gazdaság visszatermelik az adósságot. Nem, a németek nem hisznek ilyesmiben. Valószínű h a 29-33-as válság és hiperinfláció hagyott ilyen mély nyomokat a német pszichében. Pedig ma már egyre világosabb, hogy Spanyolországot – az EU negyedik legnagyobb gazdaságát – padlóra fogja vinni a szigorú takarékosság. A válság előtt virágzó állam volt, – na jó sok hibával – most viszont lerobbant, és ez a 3%-os kényszerzubbony még a megmaradt szuflát is kinyomja a gazdaságból. Nem megy, na, jobb lenne, ha az EU is belátná. Hollande ugyan elkezdte lazítani ezt a dogmát – forszírozta, hogy a növekedést építsék be a zóna javításának listájába – de nem sok eredménye lett.

Görögország más tészta: essen ki az euró-zónából, külső tagként kap segítséget és visszatornászhatja magát, vagy nem, – az se oszt vagy szoroz az EU túlélésének témájában.(Kegyetlen mondat, tudom, de így van…) A spanyol ügy azonban más: itt állami, és EU pénzeknek kéne ömlenie a gazdaságba – csak tudnák, hogyan költsék el értelmesen.
Ez utóbbi a másik nagy dilemma: ha van pénz, nem tudjákhogyan/ mire költség – hosszú távú fejlődés érdekében. Voltaképp senki se tudja: Schröder (volt német kancellár) volt az utsó aki tudta: a mai világban két lehetőség maradt – egyetemre és kutatás-fejlesztésre kell adni a legtöbb pénzt. Aztóta halott a dolog… Namost ez nálunk is így igaz: itt is ezt a kettőt kellene megtartani, ha már spórolásban kell tipródnunk (az egész spórolósdit felmondanám, ha tudnám…) De jó egyetemek és jó kutatások nélkül – semmire se megyünk a 21.sz-ban. Amerika is csak az invencióval tudja – egyelőre – lekörözni Ázsiát, Kínát. Ebben utolérhetetlen. Nálunk is lenne lehetőség: ld. molekuláris biológia, őssejtkutatás, fizika (új anyagok, nanotechnika) – erre kéne pénz. Van hová (Szeged pl. világszínvonalú.)