Nincs értelme egy vagyont fizetni, mikor nem nézem (mert nézhetetlen, sztem). A filmeket az elmúlt tíz évben kívülről megtanultam – bocs: kivéve a legfrissebbeket – a pol műsorok önmagukat ismétlik, hírek álnév alatt kék fényt kapok (“szájbalőtte feleségét, mert nem akart gyereket”), vagy provinciát (“Jászszentkarafaszántón már novemberben elteszik a savanyúkáposztát.”…); netán áltényeket (a számok sohse stimmelnek), a beszélgetős dumapartikban ugyanazok az arcok recyclódnak, előre lehet tudni mit fognak mondani (mindig u.a.-t mondják: nem érdekelnek), kedvenc külföldi adómat meg kivették a csomagból – a többi meg smoncesz. (Van aki még tudja mit jelent ez a szó?)

Az egész kidobási performance-ot az eBook indította el bennem: jobb olvasni, valahogy gyorsabban is megy ezen a kütyün és élvezem is, a meteorológián kívül (tévednek, hű soxor, néha bocsiznak is, de akkor is) szóval ezen kívül egy nagy kikapcs estefelé. És jó olvasni, vagy írni. Most, hogy lefut a könyvem körüli cirkusz, talán birok valamit írni is, akkor meg minek a disztrakció (a figyelem szarba áztatása…). Lehet h hülye vagyok, tán van olyan műsor amiért érdemes lenne, nem ledobni a negyedikről a gépet, de a dobás/élvezet arány még mindig jobb a kidobás faktor. Lehet h megbánom? Rizikótársadalomban élünk, –  meglássuk (mondta a vakember).