Olvasom, hogy az egyik Balaton melléki iskolában az igazgató egyenként hívja be irodájába a diákokat, hogy mesélnének kinek mi a véleményük nekik és társaiknak a keretszámok, tandíj, tüntetés komplexumról, meg hogy biztatták-e őket tüntetésre tanárjaik. A kihallgatást jegyzőkönyvezik, a j.k.-et elküldik felettes hatóságnak. Oké, lerágott csont, az átkos legsötétebb éveit emlegetik, már azok, akik emlékeznek. Meg azt se tudom, igaz-e a hír vagy csak városi legenda. Sajnos elbírom képzelni.
Nekem az a gondom, hogy a gyerek a diri bácsinál, ahol jól megforgatják – vagy hazudik egy jó nagyot (“sohse hallottam ilyesmikről”), vagy kínjában netán említ egy két nevet. (Vagy van annyi vér a pucájában, hogy aszongya, nem árulkodik, a kérdésre nem felel –  és jön a fekete pont – gondolom.) Akárhogy is, mikor kijön, megyen az erkölcstan órára, ahol azt tanítják neki,hogy milyen erkölcstelen dolog az árulás, besúgás, mószerolás, micsoda szörny volt Júdás, meg hogy hazudni nem szabad stb.  Hogy jön ez össze a gyerek fejében?
Nem ragozom. Tizenhat évesen meg fogja oldani – mondanám „az acélt megedzik” (vmi szocreál szlogent idézve…)

Korrekció (ma du.) A szülők tömegesen tiltakoztak, az államtitkár jelentést kér, lefújva az egész. (De akkor is how come…?