Némileg pótoltam elmaradásom a legújabb amerikai regényben, sok izgi dolgot találtam (eBook-kal), sőt élveztem marhára. Aztán találkoztam (érdekes: a Financial Times-ban) Philip Roth rezignált interjújával, miszerint elege van az írásból, abbahagyja, – sorok között: frusztrálja, h nem kapja meg a díjat már évtizedek óta… Az interjú a Man Booker Prize megnyerése alkalmából íródott, elég keserű volt, el sem ment a díj átvételére. Hát igen, én is hiányolom a Nobel-díjasok közül, szóval megértem.

Aztán, valahogy beleütköztem a svéd Nobel bizottság állandó titkárának szövegébe – elég régi (aszem 2008-os interjú), nekem csak most ütötte a szememet. A titkár, Horace Engdahl, azt fejtegeti, hogy az amerikai regények nem érdemelnek díjat, mert provinciálisak, (a Guardian így idézi: “The US is too isolated, too insular. They don’t translate enough and don’t really participate in the big dialogue of literature …That ignorance is restraining.”
Hát mit mondjak. Lehet ez a véleménye – ám az emberben felmerül a gyanú, hogy a bácsi nem igen mászott bele az amerikai irodalom sűrűjébe: Philip Roth hagyján – őt évek óta említik, és sohse kapja meg – de ott vannak az újak (Michael Chabon, David Foster Wallace,) és persze a “régiek” (Don DeLillo, Updike, Tom Wolfe) – ez mind provincia? (Chabon, DFW – a legfrissebb posztmodern regényformákat hozták működésbe – stílusteremtőek. Ja, és Jonathan Franzen – őt vitatják ugyan, de jó és cseppet sem provinciális…).
Na jó, ez a fószer nem olvas, – nem az a dolga, szervez, kavar, meg minden. Sőt azt is tudom, hogy a döntésekbe nincs beleszólása. De a Nobel bizottság nevében ne prejudikáljon, hogy ki kaphat és ki nem? NEKI nem szabad – sportszerűtlen. (Ízléstelen.)
Csak azért jutott eszembe, mert a tavalyi választást (Mo Yan, kínai író) sokan vitatták: politikai döntésnek vélték, de még ennél is kínosabb kritikai érv volt, hogy Kínában van egy pár jobb író is a díjazottnál.

Namost akkor mit várjunk mi magyarok? – Ez jutott eszembe a titkár úrról tulajdonképpen…,

Nem kéne így csinálni.