Szatirikus német regény, azonnal besztszeller lett (Timur Vermes: Újra itt van…Er ist wieder da. Csak egy bajusz és félrefésült haj jelzi a borítón, kiről is van szó. A bajuszba van a regény címe “begrafikázva”…)

Első ránézésre nincs ebben semmi különös, ebben az országban minden héten van valahol egy Hitler-cikk, fotó, sztori, emlékezés stb. Ez a regény azonban más: abszurd, halálian nevetségessé teszi a médiát, meg egyáltalán eljátszik a tudatlanság és politika fura viszonyával. Meg a közbeszéd kétértelműségével, vagy a fiatalabb nemzedék tudatlanságával stb.
A.H feltámad – eredeti ruhájában valahol egy berlini grundon, – és besétál a városba, ahol színésznek nézik (kosztümje miatt) és – ha már színész, legyen celeb: hipp-hopp bekerül a tévébe. Közben mondja a magáét (a Hitler-beszédek kifilézett passzusait), ami unalmas lenne, ha a maga abszurd módján nem utalna a jelenre (pl. idegengyűlöletre, a köznapi diskurzus ürességére, ja és nem figurázná ki azt ami ma rejtetten,  (kódolt) formában él – a Hitler-média-mániát. Szóval mondja a magáét – persze eltúlozva, vagy ha ugy tetszik ókori módon, olykor zsidózik is egy sort. A tévések örülnek neki: a youtube is felkapja, a csatorna szenzációs nézettséget könyvel el. Aztán egyszer csak beszól egy vaskos hang a cybertérből – e-mail – “tünj el a placcról te rohad zsidó, tudjuk ki vagy és miért!” Hoppá – de nem spoilerkedem.

Nem nagy dobás, – nem fajsúlyos irodalom – de hogy ilyen gyorsan listavezető legyen, az nemcsak szociológiai furcsaság,  önmagában is abszurd. Igaz, hogy a regény is az.