A válság után sokáig úgy látszott, hogy miután kimentették a nagybankokat (3ezer milliárddal) ott folytatják, ahol a válság előtt abba kellett hagyni. Vagyis, hogy az állam (elsősorban Amerika és az EU) nem sokat tud tenni a pénzpiaci rendszer (befektetési bankok, alapok, egyáltalán: az “árnyékbankok” rendszerének) reformjaként. Vagyis: a „vissza-regulálás” lepattan a szakmáról, jobb tárgyalási pozícióik vannak, mint a SEC-nek (tőzsdefelügyelet) vagy egyáltalán bárminő kormányzati szabályozási kísérletnek. Ez így ment 2010-11 során.

Aztán 2012-től kezdve sorra jöttek az új szabályzók, büntetések, leépítések. Talán a LIBOR botrány volt a felvezető – hat nagy bank manipulálta a vezető alapkamatot. Aztán az UBS-t és Bank of Amerika nevű óriásbankot hihetetlen nagy összegre büntették, 2-300 milliárd), az S&P (hitelminősítőt) rendreutasították, (FT: félrevezették a befektetőket, 2012. nov. 5 -, A S&P még akkor is AAA minősítést adott az amerikai jelzálog papíroknak (derivatívoknak) mikor már semmit sem értek.) Mára a dolog ott tart, hogy a jelentős kormányzati nyomásra a befektetési bankok leépülnek (elsősorban az UBS: 15ezer munkatársat rúgott ki), a többiek is visszafogottabbak, az egykori óriás bonuszok (egy-egy trader év végi jutalma akár 10 millió dollár is lehetett) eltűntek. „A partinak vége”, mondják a Wall Streeten, (Der Spiegel, 2013. Nr. 3) – a bankok többsége visszakanyarodik a hagyományos papírok kezeléséhez.
Vagyis lassan de biztosan megy előre a kormányzati reformgépezet, ma is nagy az ellenállás, az adminisztrációt lövik minden irányból – de a vissza-regulálás megy előre. Nincs nagy duma körötte, nem lett belőle média-esemény, de jól látszik, hogy a pénzpiaci főszereplők nagymenői átprofilírozzák magukat. (Nem mindegyik, a Morgan Stanley marad továbbra is az agresszív, magas-kockázatú piacok egyeduralkodója.)

Persze nagy naivitás lenne azt hinni, hogy a helyzet így fog maradni, azaz hogy a financial community belenyugszik ebbe az öncsonkításba. Hihetetlen pénzek forognak kockán. (A fénykorban a derivatívok összértéke a világ GDP-jének kétszerese volt…). Előbb utóbb kitalálják a „next big thing”-et, a következő megapénzt hozó instrumentumot, formációt, bank-formát, amivel vissza tudják húzni a válság idején, ill. most a vissza-regulálásban elvesztett pénztömeget. Hogy ez mi lesz, azt még senki sem tudja. Találgatások folynak, de a fináncszektor jobbnak látja titkosítani útkeresését. Ami látszik, az az adósságválság, és ennek kezelése, de ez csak díszlet, mögötte kopácsolnak már az új money-machine-on. Kíváncsi vagyok, mi jön ki belőle. Nem holnap, de talán holnap után. Bár az isten óvjon egy új „tömegpusztító eszköz” térhódításától. (Warren Buffet nevezte így a derivatívokat…)