A bankok közti  alapkamat  befolyásolása/manipulálása – második felvonás. Először tavaly július 15-én írtam róla – jól lekésve az eseményeket – szóval posztoltam  itt valahol, miszerint a London Interbank Offered Rate manipulálása olyan, mintha a méter sztenderdjét (etalonját) 95 cm-re vagy 104 cm-re változtatnák: minden változna, a lakásárak (a mai 100 nm-es kéró csak 95 vagy épp 104 nm lenne), a kifutópálya hossza, chip lapka vastagsága – el se tudod képzelni, mi minden borulna. Szóval ilyesmi fazonú a LIBOR-fixing cirkusz is. Ha ezt az “etalont” eltolják-változtatják, más lesz a derivatívok fekvése, határidős kötések – meg még sok minden más is torzul – amin vannak, akik keresnek  (akik manipulálni tudják) és van akik veszítenek – enyhén szólva…

A balhé  2011-2012-ben kirobbant, – először alig történt valami (“no-no, azért ilyet nem szabad csinálni” és első körben hat bankot vontak felelősségre Barclay, RBS stb.) Nem volt nagy ügy, legalábbis a nyilvánosság előtt úgy látszott. Háttérben biztos ment a bruszt, mert mára az egész világra kiterjedő csalási-hálózatról ír az FT (2013. febr.7.). (Japán bankok éppúgy benne, mint a Deutsche Bank meg az RBS)

Mindig röhögünk az összeesküvés elméleteken: és voila itt egy igazi összeesküvés, (mai tudásunk szerint néhány (?) nagybank legalább hat éven át babrált ezen a rátán. Végre lecsaptak, a svájci UBS-t 1.500 millió dollárra, Barclay-t 450 millióra büntetik, RBS-t 610 millió $-ra – hát, lehet, hogy még enyhén is járt a NY-i és Londoni felügyelet keze, hiszen a kár, amit okoztak a világgazdaságban milliárdos nagyságrendű, és senki se fizeti vissza. (Nincs kinek, nincs kényszerítő erő stb.) De legalább balhé van. És nem hiszem, hogy hamar leáll. (A japán bankoknál csak most kezdődik vádaskodás. Bár azok – azt hiszem – csendes népek, ribilió nem várható…- de ez csak egy vélemény.)