Egy községben lecserélték Bajcsy-Zsilinszky Endre utcatábláját (Wass Albertre). Nem volt jó az eredeti. Bajcsy az újabb magyar történelem egyik legizgalmasabb antifasiszta figurája. Mondhatnám – tele ellentmondással és a végén hősi lobogással. Gondolj csak Achim L. András meggyilkolására – máig nem tudjuk pontosan ő vagy öccse lőtte le a békéscsabai parasztvezért. (Egy ideig öccse volt a gyilkos, aztán megint Endre.) Azt viszont tudjuk, hogy Endre a szélsőjobbról indult, túl a gyilkoláson. És aztán? ’44-ben már a katonai ellenállást szervezte a németek ellen. És ő volt az egyetlen magyar ellenálló, aki pisztollyal a kezében fogadta a letartóztatására érkező Gestapo-t. (Sajnos a kilőtt golyók nem találtak… Akkor is: igazi ikonja a nemzeti ellenállásnak, magyarságnak, antifasizmusnak. Mártír lett Sopronkőhidán. De mártír sem kell, hiába nemzeti. WA – jobb.
Azért ez a szimbolikus csere nem semmi a „ki a magyar és mit akar” ügyben.