Az utolsó vizsgázó is elment. Kinézek a folyósóra, egy szép szál, 40-50 körüli férfi áll az ajtóval szemben. Kezében kis táska. Biztos a lányát várja, – gondolom. A férfi azonban mögöttem bemegy a titkárságra.
Még bíbelődök ezzel-azzal, aztán zárnám az ajtót, titkárnő megállít. “Bejött ez a magas férfi, azt mondta: Mi ez itt? Mondtam neki, ez az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ilyen-meg-ilyen tanszéke. Azt ő nem tudhatta, egyébként csak munkát keres. Megy házról házra.
Snitt. Ilyet író nem tud kitalálni.
Rémes.