Azért ez a szír felkelés és annak leverési kísérlete egy radikálisan más közel-kelet felállást sejtet. Kiderült, – amit korábban is lehetett tudni – hogy nincs olyan hogy “iszlám”, a szunni felkelők és az siita kormány, valamint mindkét oldalon vallási alapon felsorakozó arab államok azt mutatják, hogy legbelül valami egészen más ellentétek feszülnek, mint amiről a tévében vagy újságokban dumálnak. Mélyebb ez az ellentét, mint korábban hittük, és most még ennél is jobban elmélyül. Hogy csak a két végül is szembenálló nagyhatalmat említsem: a szunni Szaudiak és siita Irán meghatározóbb törésvonal lett, mint bármi korábban. Ez a mélyebb szembenállás (konfliktus) Izrael fenyegetettségére is kihat: egyfelől csökken a nyomás, – Sziria mással van elfoglalva – másfelől (ha az oroszok leszállítják a rakétákat Szíriának) mégis csak nő a fenyegetettség.
A helyzet az US számára is bonyolult: Brzezinski két hónapja úgy nyilatkozott (Der Spiegel: 2013. 04.29) hogy nem olyan egyszerű választani, hogy az US kit támogasson, a felkelőket, vagy az Assad rezsimet, jobb egyelőre kimaradni ebből a konfliktusból. Amiből vita támadt, (McCain is beszállt: intervenció mellett…) – A vita még nem dőlt el, de hogy egy új stratégiai tér- mondanám: paradigma –  nyílt meg, az igen valószínű. Ezzel az US helyzete is bonyodalmasabb lett. Legalább is a Közel-Keleten.