(Lengyel László-Surányi György: Határátkelés. Beszélgetőkönyv.)

Sűrű, aprólékos elemzés-sorozat ez a kötet (Várszegi Asztrik bevezetőjével): évről évre halad, persze történetünk csillagpontjai kiemelten szerepelnek benne (az Antal kormány első válsága, Bokros csomag, 2001-es fordulat, majd Bajnai válságkelése). Jó a páros: a gazdaság mozgását és a pénzügyi szektor erre adott válaszát (vagy fordítva: mit tudott generálni a Nemzeti bank és a politika?) Surányi közelebbről látja, elemzi, Lengyel mindennek szélesebb társadalmi, attitűdbeli változását vizsgálja (kritizálja). De mindenütt a gazdasági tények, számok, trendek a fontosak.

Két mozzanatot emelek ki a beszélgetésekből. Az egyik már történelem: Bokros csomag sokkja egészséges felrázásnak bizonyult, – bár minden oldalról  zárótűz fogadta, mégis 2001-ig tartott pozitív hatása. (kifutásának utolsó éveiben 6% körüli volt a GDP növekedése.) Ami meglepő, irigylésre méltó (bár nem hiszem, hogy ismételhető) fordulat. Végét Surányi elemzi: miszerint 2001-ben a Fidesz-kormány fordulata (magyar út) vágta el további pozitív hatását. Surányi a számokat nézi, (romlanak) és onnan elemzi a politika hanyatlását.
A másik mozzanat, ami megkapott egy általánosabb értelmiségi trauma lenyomata. Lengyel veti fel, hogy vajon volt-e értelme? Volt-e értelme éveken keresztül Cassandrát játszani, miközben senki nem figyelt rá. Ma különösen nem. A válasz lebeg, bár inkább pozitív (nem tud mást csinálni…) De ez a „falra hányt borsó” effektus nemcsak Lengyel feljegyzéseiben bujkál, ott van a politizáló értelmiség kisagyában is: csak dumálunk, adatolunk, bizonygatunk, és a szó elszáll. Hatása zérus. Ez a dialógus-képtelen helyzet szomorú. Megint a számok és a politika viszonya: mikor az adatok nem stimmelnek, nem stimmel a rájuk épített stratégia sem. Ami a legkevesebb. Mert a legnagyobb veszteség a hitelesség csökkenése. Ami mind Surányi, mind Lengyel piros ceruzával húz alá.

A könyv többször visszatér a szakértői kormány lehetőségére, miszerint lehetséges, hogy e szétszakad társadalmon és politikai szférán egy szakértői kormány tudna segíteni. Olvasva a fejtegetéseket nem tudok szabadulni attól a benyomásomtól, hogy a könyv Surányi Györgyöt, a kitűnő bankszakembert, gazdaságelemzőt mutatja be egy ilyen típusú kormányzati mező szervezőjeként. Kormánytagként el tudom képzelni, PM-ként már nem. Az gubancosabb poszt. Akár hogy is: Surányi bejelentkezett – legalábbis ahogy én olvasom…

Azért elolvasandó ez majd 500 oldal kemény  elemzés, – másképp nézel a politikai szférára, ha látod pü alapjait.