Az EU-ban fontolgatják, hogy be kéne tiltani a siestát, a mediterrán országok évszázados szokását (déli 12-kor megáll az élet és háromig csend van – alszanak) Mert hogy elviselhetetlen a forróság van. Aztán háromtól (négytől) dolgoznak hétig-tízig vagy éjfélig, megy az éjszaki élet, mindenki az utcákon van. De hát az északi államokban (protestáns munka-etika) már rég csóválják a fejüket: micsoda tohonya lustaság, munkaundor ez? Napközben aludni, hogy veszi az ki magát? Mi meg – itt Északon, mondjuk Németországban – hajtunk látástól vakulásig. Hát nem csoda, hogy ezek a déliek más pénzén élnek (eladósodnak) – világos: nem szeretnek dolgozni.
Spanyolországban – ha jól tudom – már két éve – ‘válság van’ jelszóval – fel is függesztették a siestát, – és persze úgy gondolták, hogy Brüsszelnek is kell valami gesztust tenni. (Balhé is lett belőle, egyébként nem lett tőle jobb: most nyitva van a bolt és ott szunyókál a főnök…) Ám végre megszólalt az ellentábor is (Der Spiegel, 2013. Nr. 26) írják, hogy a siesta délen nem a lustaság jele, hanem egy életforma, megosztott munkaidő, éjszakai társas élet, kultúra. Na jó, – legyintenek Északon, – kifogásokat én tudnék találni. Igen ám, de közben Amerikában a nagy IT vállalatokban azzal kísérleteznek, hogy a munkaintenzitás érdekében megengedik, hogy a kutatók-fejlesztők délben (délután) kicsit szunyókáljanak (van ahol van egy kis helység, ahol el lehet terülni fél-egy órára). Mert, hogy utána jobban megy a munka, – benn maradnak est kilencig – de ennél is lényegesebb, hogy így több az invenció a fejekben és erre van szükség, nem a 8-tól 6-ig való egyfolytábanra.
Meg azt is vizsgálják, hogy a fejlett (északi) országokban terjedő alvászavar oka netán a napi tíz órás hajtás (de igen: nemcsak a hajtás, de a vele járó stressz is lopja az álmokat). Szóval, a fű alatt megindul az, amit alvásbiológusok már rég tudnak, hogy az emberi életritmus dél felé lelassul, aminek engedve délután gyorsabban regenerálódik a szervezet és az agy. Szóval nemcsak egészséges, de meg is éri a szunyókát engedélyezni. De hát Amerikában a hatékonyság stb. a fontos, az ember egyen altatót este, reggel meg élénkítőt és máris minden klappol.
Persze attól, hogy egy-két cikk, tanulmány megjelenik a siesta védelmében még nem áll le az offenzíva. Amíg az Északiak finanszírozzák a déliek adósságát – értsd: „alvás-kultúráját” – ez nem fog menni. De azért egyszer csak át fog törni az a gondolat, hogy az EU-ban mégsem jó az a cipőviselet ahol az „egy szám mindenkinek jó”… (Egyenkultúra, minden mindenütt legyen azonos.) A siesta csak jelzés, hogy EU igazi értéke – többek között – a sokféleség. Meg aztán tán lehetne valamit tanulni is a Déliektől.