Prism, Tempora kémprogram-halmaz – rászállt a jónépre, eddig is törölve volt a magánszféra, most viszont állami szinten kukkolnak utánad is, politikusok után is, de mindenki után is. Az egész  világról. Abban lehet reménykedni, hogy az terra-giga mennyiségű adathalmaz, ami az USA-ból, EU-ból stb összejön, a data-mining számára önpusztító lesz. Hiába gépesitik az adatkeresést – a célszemély meg cél-téma stb. kibányászását – a beáramló adatmennyiség kvalitatíve meghaladja a feldolgozás lehetőségét. Mert minden egyes adat önmagát soxorozza, és aztán az uj sorozat minden egyes tagja ugyaníg. Az adatáramlás mértani haladványként szaporodik. Olyan ez mint az indiai legenda a sakk játék felfedezőjéről, aki fizetségért bagatell dolgot kért: Felség, az első kockára 2 szem búzát kérek, a következőre ennek szorzatát, (2szer2-öt), aztán 4szer4-et) és igy tovább – a 64 kockára annyit kellett volna felpakolni, hogy a Földnek nem volt akkora termése…  valahogy így gondolom ezt a Prizm gyűjtögetést is. A rendszer összeomlását nem csak én mondom, hanem az amcsi cég korábbi titok-főnökhelyettese, William Binney. Igaz, hogy ő mint matematikus máshonnan vezeti le az összeomlást. AZ adattengerből nem látták előre a bostoni merényletet. (Der Spiegel  2013./27)Mindegy.

Persze eddig azt gondoltam, hogy hagyományos postai küldeménnyel – bélyeg, boriték stb. – ki lehet kerülni a megfigyelést. De most olvasom, hogy az amcsi posta évi 160 millárd levelet világított át, fényképezett le. Ez sem új: az átkosban a haver megkapta ugyan Angliából a várt levelet, de csak karbon-másolatot. (Képzeld micsoda balhé lett a cégnél…)

Szóval – marad a postagalamb. Vagy az se és az egésszel nem kell törődni.

De hát ez csak az én optimizusom.