A neves művész, Erwin Wurm arról panaszkodik a Der Spiegel-ben, hogy az egyik német Magazin rangsorokat gyárt a művészekről. Hosszú listákat, arról ki hányadik a mai festészetben, performanceban, vagy teszem azt, a szobrászatban? Kvantifikálják a művészek teljesítményét – hm bár fura, hogy egymáshoz mérik őket. (Azért kíváncsi lennék, hogy hány pontot számítanak be egy kiállításért, mennyit egy aukción való szereplésért?) Az első száz, mondja, még oké, na de 21443-nak lenni? Köszöni szépen, de nem. Meg a listákon a sorrend, hogy az is változik, egy kiállítás és 93-ról felugrik 42-re. Mert karbantartják. Az egyik azért sír, mert csak 59., a kolléga, akivel közösen bérlik a műteremet, meg azért van megsértődve, mert nem került még fel egyetlen listára sem. Melyik rosszabb? Szerinted?

És a publikum kedveli, – nagyon hasznos. Nagymenőék partit rendeznek, mindenféle celebekkel, – hát persze, hogy megnézik, ki ez a Wurm, akárkit nem hívnak meg, ha 100-on belül van, akkor rendben van, de ha a pasit 500 körülire kalibrálják, az már guzmis, – csak nem égeti le magát az ember a jó társaságban? (Wurm egyébként osztrák állami díjas, Európa élvonalában festőszobrász – így egybeírva). Vagyis hogy ő elmondhatja sirámait. Mert szemétség, hogy a művészi kvalitásokat hasonlítgatják és listázzák – a művészegyéniséget diszkriminálják. És még örülhet is, hogy pontozzák – végül is forog a neve.

Azért ez ciki. Pár éve még, voltak a híres művészek és egy pótlistán a celebek. Most fordult a dolog, van a celeblista és annak bővítménye a híres művészek rangsorba állítása.
Nem nagy változás, csak éppen rémes.