Korábban roma biznisz volt az újrahasznosítás. Ma is voltak – kis teherautóval, vagy tolókocsival, vitték a Vosztok porszívót, Lehel hűtőt, sőt szobabiciklit és diavetítőket – több száz diával. (Honnan került elő még ma is Vosztok – az rejtély). De volt itt két üveggömbös (nagyi használta) kávéfőző is. Háborút megjárt Orion világvevő. Igaz, tavaly volt még igazi jéggel dolgozó hűtőszekrény – (ómami korából, mikor még a jeges lóvontával jött hajnalonta.) De bukkant fel óriási íróasztal, rézágy (modern), páncélszekrény (műtárgy) – nem sorolom. De – mondom – ma már nem csak roma biznisz. De a roma-bizniszmen is változott: teherautó, minimum utánfutó – kellék.

A karosszékeket elvitték a fehérek, felújítva isteni retró lesz belőle. De régi lemezekre buktak, könyvespolc is ment fehérbe. Nem a nyomor vitte…
Éjjel még ment a hacacáré, de akkor már jobb öltözetűek turkáltak. (Szociológiai váltás történt kb. 10 óra magasságában…) Kutyasétából hazafelé – egy hölgy: „ne haragudjon, hogy elállom az úját, de össze kell szednem ezeket a papírokat, a férjem kidobta egyetemi jegyzeteimet „ (Arisztotelész, szakdoli stb.) Másik hölgy: „hagyja a fenébe, a gyerekei már úgyis mást fognak tanulni.” A bölcsesség is cserélődik.
Fura körforgás. Egy fejlámpás alak – a sötét kapualj előtt – ült a kirakott – némileg rozzant – irodaszékben, és olvasott (éjjel fél kettőkor) – lábánál egy halom könyv. És böngészett. Nem mindent visz haza – érthető. Bácsi egy kupac kerékpárgumit szortíroz, egy szerszámokkal érkező a díszes fogantyúkat, zárfedeleket szereli le. Egy másik kupacban – két utcányival arrébb roma srácok: „add nekem ezt kis Sokolt”, odaadta.
Feltűnő a fehérek aránya (némi időcsúszással kerültek elő, előbb a roma válogatók jöttek – ahogy mondták: Borsodból.) Volt egy üveges dohányzó asztal, lett belőle némi huzakodás, (nem hangos) – el voltak. Istentelen mennyiségű egykor lapra szerelt bútor faanyaga (néhány erdő bánja, de legalább fűtenek vele: ezt külön kisteher gyűjtötte.)