Michael Lewis író, pár éve beállt brókernek, alul kezdte, szépen felkapaszkodok (akkor még a Salamon Bros-nál) aztán – a Bróker póker c. könyvében megírta, amit látott: a simlit, csalásokat, lehúzásokat. Nem volt nagy dobás. Ám most a Flash Boys c. könyvével majdnem megrengette a Wall Street-et. A téma az un. High Frequency Trading – ami a tőzsdén belül egy hipergyors műveletre képes rendszer. Hiper? Az nem kifejezés: ez a rendszer egy milliszekundum alatt egy millió üzletet képes lebonyolítani. Két összetevője van – úgy értem a legfontosabb kettő – 1 üvegszál optikán fut az információ (megrendelés, vásárlási-eladási utasítás), ami fénysebesség két-harmadával viszi az infót, – amit akarsz. 2 speciális szupergyors számítógépek sora.
De még ezen belül is van finomítás: a normál üvegszálas adatközlés kb. 5-10 éve ismerik, – flash trading néven futott, 2010-ben okozott is tőzsdei cirkuszt – de ez nem volt elég hatékony (nem hozott elég pénzt a befektetési bankoknak – mert ez a kábelrendszer cikk-cakban fut – mondjuk a Wall Streetről Chicagóba. A cikk-cakk-os út – viszont időveszteség. A felgyorsítanák a rendszert, akkor azon milliárdokat lehetne keresni – minden tőzsdéző előtt happolnák el a nagy üzletet. Ezért kitalálták, hogy egyenes vonalban vezetik a kábelt, – átfúrva hegyeket, tavakba le, golfpályán keresztül – így a normál 64 milisecről 20 millisec-re vitték le a sebességet. Vagyis: aki ezt a rendszert használja minden tőzsdei résztvevőnél gyorsabb, előbb vesz és előbb ad el, mint bárki más. Ő az első a sorban. Lewis azt mondja – sok-sok interjújának egyikében, – hogy olyan ez, mintha a lóversenyre úgy érkeznél, hogy tudod, mi a végeredmény és így fogadnál a többiekkel (a többiek ellen) – hát persze h te nyersz.
A rendszert egy kis – titkolódzó bankcsoport használta, – és tömte zsebét, mert minden kliensüktől lecsíptek egy pár centet – milliós részvény pakettnél az már valami. És akikről levettek pár centet még így is jól jártak, mert e gyors rendszernek köszönhetően, mint kliensek, lekörözték a többi részvénnyel kereskedő – normál –klienset. Épp ezért ezek a fiuk „titkos társaságkén” dolgoztak. Mert ha más is megtudja ezt a titkot, akkor már többen vannak ezzel a nyerő rendszerrel a piacon és kevesebb jut a titkos társulatnak.
Aztán jött egy kanadai bankos-tőzsde guru – Katsujama nevű – aki azt tűzte ki céljául, hogy megvédi a befektetőket – egyfelől azokat, akik ki voltak zárva ebből a klubból és nem tudtak annyit keresni mint a klubtagok, másrészt a klubtagokat, akiket a rendszer működtetői kopasztottak.
Nem részletezem, lassan kiderítette, mi van, Michael Lewis meg elment hozzá tanulni. Katsujama mindent elmesélt neki, megtanította a high frequency trading szabályaira is, – Lewis meg megírta, a Flash Boys c. könyvében.
Itt jön a csavar: a könyv még levonat állapotában volt, mikor szimatot kapott az államügyész, hogy itt valami csalásféleség van a tőzsdén, és nyomozásba kezdett – Michael Lewis útmutatása nyomán. Lesz még cirkusz belőle.
De szerintem itt az fordult elő, hogy egy iró, egy humán fazon tudta megmozgatni a pénzügyi szektor lelkét, a Wall Street-et. Az irodalom hatalma – mondhatnám nagyképűen. De majdnem az. (várjuk ki a végét: lehet, hogy az államügyész se tudja áttörni a befektetési bankok falanxát. És minden marad a régiben.) A rendszer meg működik tovább – illetve a high frequency trading miatt – jóval nagyobb kockázattal, veszéllyel, mint korábban.